Városi túlélő

Mindannyian sok időt töltünk különböző épületekben: irodaházakban, üzletközpontokban, ipari létesítményekben és persze otthon. Néha azonban előfordul, hogy a hétköznapi munkavégzés vagy bevásárlás egyik pillanatról a másikra katasztrófába csap át. Földrengés, földcsuszamlás, vízalámosás vagy akár az épület szerkezeti hibája miatt is könnyen csapdában találhatjuk magunkat egy összeroskadt kőkupac alatt. Egy ősszedőlt épület különösen veszélyes közvetlenül a baleset után, ezért nagyon óvatosan kell menekülni vagy másokon segíteni. Elsőként saját magunkat kell viszonylagos biztonságba helyeznünk, ezután már jóval könnyebben és hatékonyabban tudunk másokon is segíteni.

1993. február 26-án bomba robbant a World Trade Center északi tornyának tövében. A merénylő tervei szerint a detonáció ütötte lyuk miatt az épület rádől majd a déli toronyra, elpusztítva mindkettőt. A terv nem egészen így sült el, de amellett, hogy 6 ember életét vesztette, igen sok másikat kellett evakuálni a megrongálódott épületből. Utóbbiak között volt egy irodista is, akire sokként hatottak az események. Az illető ezután gondos tervezésbe kezdett: alaposan feltérképezte a környéket, az épületet, számtalanszor végigjárta a vészkijáratokat, felmérte a lehetséges menekülőutakat és mindent, ami segíthet neki akkor, ha hasonló katasztrófa következne be. Erre csak 8 évet kellett várnia. 2001. szeptember 11-én egy repülőgép csapódott munkahelyének épületébe, csapdába zárva őt és megannyi más embert. Követve a korábbi terveit, egyike volt annak a kevés túlélőnek, akik végül megmenekültek a roskadozó romok alól. Ennek az embernek az életét a felkészültsége mentette meg.

Ez a rövid sztori azonban sajnos ritka. Egyesek szerint az emberiség alig 1%-a fektet időt és energiát abba, hogy egy igazi vészhelyzet esetén is túlélhessen. Másszóval a népesség túlnyomó részének napról-napra szűkülnek a lehetőségei a fogyatkozó készletek, a drámaian csökkenő egészségügyi állapotok, a közbiztonság romlása miatt. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy milyen lehet az élet az üzletek bázárása után, hogy milyen hamar válhat félelmetes zombihordává egy éhező tömeg. Ahelyett, hogy némi időt szánva biztonságban tudnák magukat és családjukat, inkább kifogásokat találnak, hogy miért őrültség prepperkedni és miért is nincs rá szükség. Egy olyan világban élnek, ahol a civilizáció, a társadalom jól működik.

Olvasgatva a híreket, ez a társadalmi berendezkedés viszont egyáltalán nem tűnik olyan stabilnak, mint amilyennek sokan hiszik. Szíriában évek óta dúl a polgárháború, épp a napokban menekítettek ki néhányszáz, főleg idős embert Homsz városából. Mindegyikük szinte csonttá soványodva ért békésebb területre, némelyikük már hónapok óta nem evett kenyeret sem. Rápillanthatunk a szomszédokra is. Ukrajnában hetek óta tart az oroszokkal szimpatizáló kormány és az Európai Unió mellett pálcát törők csoportjainak rivalizálása. Az országban több helyütt akadoznak a szolgáltatások, a közbiztonság. Néhány helyen gyakorlatilag már nem a kormány tartja a kezében a gyeplőt. Délebbre, Bosznia-Hercegovinában is erőszakba csapott át a békésen induló tüntetéssorozat, a cikk írásakor a magyar külügy is óvatosságra inti az országba tartó, vagy ott tartózkodó honfitársainkat.

Vegyünk most végig néhányat ezek közül a kifogások közül. Miért nem készül fel az emberek 99%-a?

Az elmúlt napokban igen szélsőséges időjárás köszöntött be Magyarországon, volt hó és szél dögivel. Sok helyen akadozik még a poszt írásakor is (szombat reggel) az áramszolgáltatás, de a legjobban azokat viselte meg a szokatlan időjárás, akiket autóikban ért utol a hóvihar. Többezren rekedtek az utakon, a katasztrófavédelem mellett gyakorlatilag mindegyik állami szerv képviseltette magát a mentési munkálatokban. Nagy segítséget - sok helyütt az egyetlen megoldást - jelentették az önkéntesekből szervezett csoportok, akik meleg teát, ételt, takarókat osztottak, szállást biztosítottak a bajbajutottaknak. A mai posztban a közösségi oldalakon megosztott és indexes képekből láthattok egy válogatást a rendkívüli helyzetről.

Tát és Bajna között elakadt hókotró

SHTF esetén általában az a legjobb megoldás, ha otthon, a menedékhelyünkön, esetleg a családunk más tagjainál vészeljük át ez eseményt. Ugyanakkor nehéz a döntés, hogy hova menjünk, hiszen számos érv szól az elbarikádozás, míg legalább ugyanennyi a menekülés mellett. A korábbi posztok után kialakult beszélgetésekben sokan említik a falvakat, mint ideális menekülési célpontot, míg mások a városra voksolnak. Másra lehet szüksége krach esetén egy vidéken, gyéren lakott részen élő embernek, míg megint másra egy nagyvárosban élőnek. Azon gondokodtam, hogy a mai posztban megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat ezzel kapcsolatban. Leírok néhány gondolatot a város illetve a vidék mellett érvelve, aztán kipótolhatjuk továbbiakkal a listát. Arra vagyok tehát kíváncsi, hogy gebasz esetén mit hiányolna egy vidéki ember, mi az a tárgy/dolog/szolgáltatás/valami, ami szinte biztosan eltűnne az életéből és hiányozna neki. Ugyanez a kérdés a városlakókhoz is: ha beütne a krach, mi az, amit csak vidéken találhatnánk meg, de mi szólna mégis a városban maradás mellett? Érvek és ellenérvek.

Talán kevésbé tartozik a blog tematikájának fősodrába, de egy korábbi, a fegyverekről szóló poszt után kialakult beszélgetés miatt gondoltam, hogy mégis érdemes lehet megosztani veletek a következő videót. A szituáció egy átlagos hétköznap a munkahelyen, míg egyszercsak betoppan egy állig felfegyverzett ember. Mik a túlélési lehetőségek? Ebben a párperces videóban néhány ötletet láthattok erre az esetre. Akinek kell, magyar feliratot is bekapcsolhat a jobb alsó sarokban.

Te hogyan élnéd túl ezt a helyzetet? Várom a kommenteket, Cuba nevű olvasónknak pedig köszönet a videóért!

A mai posztban egy újdonsült prepper osztja meg a gondolatait velünk. Mivel még nagyon az elején jár és sok mindennel csak elméletben foglalkozik, ezért arra gondoltam, hogy a blog veterán olvasóival közösen "zsürizhetnénk" az írót a poszt végén található útmutató alapján. Csak annyit kérnék szokás szerint, hogy ha valamit kritizálni szeretnénk, akkor ne azt mondjuk, hogy "az hülyeség!", hanem hogy mi lenne talán jobb megoldás helyette, azaz legyünk ismét konstruktívak! De akkor jöjjön először a poszt.

Bevezető:

Szeretném azzal kezdeni, hogy bizonyos fokig csak elméletben foglakozom a felkészüléssel, de ezt később kifejtem. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezt régóta teszem, mert már apám is, aki átvészelte az 56’-os időket mondogatta, hogy készülni kell, mert ha megint bekövetkezik, újra valami esemény ne legyen olyan tehetetlen és felkészületlen az ember, mint akkor. Bár engem jobban foglalkoztat a túlélés második szakasza, amit nevezhetünk újrakezdésnek. Azt is tudni kell, hogy én kicsit gyakorlatiasabb részről közelitek dolgokat és csak a helyi viszonyokkal foglalkozom, mint Magyarország azon belül is Budapest. Teszem ezt, azért mert meggyőződésem, hogy a jó helyismeret legalább annyit segít, mint egy jó felszerelés.

Megpróbálom témakörönként összefoglalni gondolataimat.

Mivel nem határoztuk meg milyen eseményre készülünk fel, megpróbálok általánosítani.

Megunhatatlanok Selco írásai a délszláv háború napjairól. Egy teljesen átlagos, az egészségügyben dolgozó hétköznapi ember beszámolói szinte érinthető közelségbe helyezik a húsz évvel ezelőtti háború napjait. A Magyarországtól szó szerint kőhajításnyira történt események egyik túlélőjétől remek gondolatokat olvashattok ismét.

Mindannyiunknak beugrik valamilyen, a filmekből ismert kép, ha a "rosszfiúra" gondolunk: egy motoros, bőrszerkós alak, egy tetovált, kopaszra nyírt izomagy stb. Ha beütne a krach, akkor viszont könnyen a túlvilágra kerülhetünk, amikor egy 70 éves mami szétloccsantja a shotgunjával a fejünket. Így érdemes gondolkodni, nem pedig mint egy átlagembernek. Biztosnak kell lenni abban, hogy ha elérkezne az idő, akkor néha erősebbnek, néha viszont gyengébbnek kell látszanunk annál, mint amilyenek valójában vagyunk.

Volt például egy férfi a városban, aki mindig tudott mindenről: mit hol lehet beszerezni, kit érdemes keresni ha csereberélni akarunk és ilyenek. Például ha szükségem volt valamire, teszem azt 10 liter üzemanyagra, akkor mindig a szerencsére kellett hagyatkoznom: először a közelemben élőket kérdeztem meg, vagy hogy tudnak-e valakit, akinek van. Aztán néha szerencsével jártam, máskor pedig nem. De ott volt ez a figura, aki mindig jó információkkal szolgált, szinte bármiről.

Esett már szó a passzív biztonsági megoldásokról egy korábbi posztban, ezúttal az aktív védelem egyik legelterjedtebb módszeréről lesz szó, azaz a lőfegyverekről. A mai írás egy lelkes olvasónk gyűjtése alapján született, ezúton is külön köszönet neki a fáradozásáért! Remek ötleteket kaphatunk a magyarországi helyzetről, hogy milyen fegyverekben, lőszerekben érdemes gondolkodnia a magyar preppereknek. Azaz ha nem vagyunk hivatásos Rambók, de ötletekre lenne szükségünk az elinduláshoz, akkor a mai poszt kiváló kiindulópont lehet. Egyúttal azt is kérném tőletek, hogy szokásotokhoz hűen ezúttal is konstruktívan álljatok a témához és osszátok meg saját gondolataitokat is!

Prepperként két alapvető nézőpontból érdemes megközelíteni a kérdést. A legfontosabb, hogy a fegyver megbízható és könnyen karbantartható legyen, valamint az, hogy elegendő utánpótlás legyen lőszerből.

Lőszerutánpótlás

Magyarországon a legkönnyebben fellelhető lőszerek (rendőrség, katonaság, belügy stb.) a következők:

• .22 “kispuska” (ár: 20+ HUF)
• 9mm Parabellum (ár: 60+ HUF), az egyik legelterjedtebb lőszer a világon
• 7.62x39 AK “család” lőszer (AK-X, VZ-58, AMD stb. - ár: 100+ HUF)
• 7.62x54R a fenti lőszer nagy testvére (Dragunov + PKM - ár: 200+ HUF)
• 12/70 sörét (ár típus és töltet függő 80+ HUF)

Ezeken kívül természetesen még elég sok minden van, de ha azt nézzük, hogy a belügy mit vásárol teherautó szám, ezek lesznek a nyerők.

Végigfutva a reggeli híreket, sok meglepő dologgal nem találkoztam. Tél van, ilyenkor pedig előfordul, hogy esik a hó. A közhely ellenére mégis érdemes beszélgetni a témáról, hiszen a megszokott természeti jelenségek közül ezzel mindannyian találkozunk errefelé. Ordító hideg, havazás, jeges utak, akadozó áruellátás, közművek leállása mind-mind megszokott dolog, de hajlamosak vagyunk elfeledkezni a veszélyekről és egy legyintéssel elintézni a kérdést. Ne felejtsük el azonban a mondást: "Aki azonban meggondolatlan és lebecsüli az ellenséget, az óhatatlanul az ellenség fogságába kerül. /Szun Ce/". A tél is felfogható egyfajta ellenségként, hiszen harcolunk minden fronton ellene: alaposan felöltözünk és befűtünk a hideg ellen, lapátoljuk a havat, sózzuk és homokkal szórjuk fel a járdát meg persze hóembert építünk a rosszkedv ellen.

Az ember pedig mindig tanul valami újat. A főbérlőm például a legyintése miatt elfelejtette elzárni a kerti csapot a fagy beállta előtt. Tegnapelőtt, munkából hazaérve tehát az fogadott, hogy hatalmas jégpálya van a kocsibeálló környékén, a víz meg spriccel mindenfelé - a jég szétnyomta a csapot, egészen a fővezetékig valahogyan. Végül elzártuk a főcsapot, de többet nem tehettünk: víz nélkül maradtam aznap és tegnap is, míg a szerelő meg nem érkezett. A főbérlőm (egy idős néni) pedig beült a kocsijába este hétkor, majd egy fél óra elteltével beállított 3 darab félliteres palackozott vízzel, mintegy kompenzálni a vízkimaradást. Úgy gondolta, hogy ennyi elég lesz nekem arra, hogy igyak, mosogassak, vécét öblítsek, fürödjek stb. Persze értékeltem a gesztust, nem erről van szó, de azért ettől kicsit többre volt szükségem, amit megoldottam a saját készletemből. Szóval igen, annyira kényelmesre vettem a figurát, hogy a vécétartályt is egyszerűen újratöltöttem a vízből, még arra is futotta (megjegyzem, ő még a második nap is rohangált a boltba hóban, fagyban, mert nem volt elég vize).

Egy korábbi műsorajánló posztban sokat beszélgettünk a különböző műsorokban szereplő prepperekről, hogy milyen képet alakítanak ki rólunk az átlagember számára. A leginkább nyomatott műsor a témában jelenleg a Doomsday's Preppers, ami hagy némi keserű szájízt a legtöbb hozzászólónál. Egy véletlen klikkelés után bukkantam rá a NatGeo műsorának brit változatára, amit most megosztok itt is. Egyrészt mert én is itt élek, másrészt pedig az epizódban kevésbé "elszállt" (avagy zizi) embereket láthatunk. Bár a narrátor próbálja az amerikai sablont ráerőltetni, szerencsére a műsor igen visszafogott lett az óceánon túli, showelemekkel díszített társához képest.

Pár dolog, ami tetszett: rögtön az elején a Falklandot megjárt veterán története, hogy miért lett prepper. A kevés preppernő közül egy, aki egészen új ötleteket is ad, mire érdemes még felkészülni. ;) Vagy a Szlovákiában élő brit, aki már inkább az önellátásra törekszik, is mondott pár érdekes dolgot például a szanitációról. Láthatunk még rejtekhelyet is egy másik fickótól. Na de nem mesélem el az egészet, inkább itt a videó:

A preppereknek két fő veszélyforrással kell számolniuk, ha a felszerelésük biztonságáról van szó. A felhalmozott készlet odaveszhet önhibájukon kívül (megromolhat, megsemmisülhet), vagy külső tényező miatt (lopás, rablás). Ebből kifolyólag minden komoly preppernek érdemes elgondolkodnia rejtekhely(ek) létrehozásán. Alapvetően kétféle típusról beszélhetünk: elérhető és távoli rejtekhelyről.

Az elérhető rejtekhely

Viszonylag egyszerűen hozzáférhető helyekről van itt szó: szekrény, alagsor, pince, garázs, esetleg a padlóban található titkos rekesz, a lehetőségek igen változatosak. Ezeket a rejtekhelyeket a hétköznapi értelemben vett biztonsági megoldásaink védik, leginkább pedig az, hogy nem beszélünk róluk. ;) Ahogy a nevük is mutatja, ezek könnyen elérhető pakkok, amiket viszonylag könnyen rotálhatunk, frissíthetünk, amikor szükséges.

Az elérhető rejtekhelyen tárolt felszerelés állhat néhány egyszerű dologból, mint pl. víz, élelmiszer, a polcon, dobozokban, csak erre a célra tartva. Érdemes elkülöníteni vagy szükség esetén lezárni (pl. alagsori biciklitárolóban elhelyezett dobozt), hogy egyrészt ne járjon rá a családunk ("csak két elemet veszek ki belőle"), másrészt a nálunk vendégeskedők ne fedezzék fel akaratlanul is a csomagot.

Megfontolandó a teljesen eldugott készlet is: ha betévedne hozzánk egy zombi távollétünkben és kifosztaná a raktárunkat, akkor a rejtekhelyen tárolt készlet segíthet a túlélésben. Mire gondolok? Pl. a feljebb említett, padló alatti titkos rekeszre, egy könnyen kibontható fal mögötti rejtekhelyre, "a megfelelő könyv kiemelésekor kinyíló bunkerajtó rejtette támaszpontra".

Nyilvánvaló hátrányuk, hogy - hasonlóan a normál készlethez - helyhez kötöttek. Ha krach esetén el kellene hagyni otthonunkat, akkor nem sokat ér az eresz alá rejtett túlélőkészlet. Ekkor jön képbe a távoli rejtekhely.

Sokat tanulhattunk Selcótól, aki át- és túlélte a délszláv háborút. Ismét az ő írása következik, néhány jótanáccsal és tapasztalattal szolgálva számunkra. Ezúttal arról lesz szó, hogy egy összeomlott gazdasági helyzetben, ahol gyakorlatilag ismeretlen a pénz fogalma, a bankok stb., hogyan lehet boldogulni, áruhoz, szolgáltatásokhoz jutni. Mert bármennyire is felkészült egy prepper, mindig lesz egy-két olyan apróság, amit mástól kell beszereznie, vagy olyan munkát kell elvégeznie, amit saját kútfőből nem tud megoldani.

Mindannyian a tudásunkra kell hagyatkoznunk SHTF esetén, ezért abban reménykedünk, hogy az ismereteink segítségével átvészelhetjük a nehezebb időszakokat. Választhatunk, hogy mit tanulunk: önvédelmet, élelmiszertartósítási praktikákat, növénytermesztést vagy hogy hogyan gyógyítsunk meg másokat. Ennek megfelelően szerezzük be a felszerelésünket is. Mindenki másként áll hozzá a dologhoz: van, aki sokfélét tanul, mindenből egy kicsit, lefedve a teljes palettát, míg van, aki egy dologba ássa bele magát mélyebben.

Mégis, az átlagember úgy képzeli el a cserekereskedelmet, mint valami jelenetet egy hollywoodi filmből: a hátunkra kapunk egy zsák krumplit és elcseréljük mondjuk elemekre. Vagy hogy lesz egy hely, egy piactér, ahol megnézhetjük a kínálatot. Bármennyire is felkészült a prepper, egy igazi SHTF szituációban az életének szerves részét fogja képezni a cserebere, ez lesz az egyik módja annak, hogy különböző dolgokat beszerezzen magának.

Érdemes még ma elgondolkodni ezen. Ha okosan készülünk fel a SHTF-re, akkor rengeteg hasznos felszerelést tudunk majd beszerezni és jobb életkörülményeket tudunk majd biztosítani magunknak.

1. SHTF (igazi) = nincsenek többé törvények

Ha lesz egy kis időd ma elgondolkodni a cserekereskedelmen, kezdd annak a felismerésével, hogy igazi SHTF esetén semmilyen törvény nincs. Csak ennek tudatában lépj tovább! A lényeg az, hogy kulcsfontosságú megértened mennyire megváltozik körülötted a világ, ha nincsenek szabályok. Ezt elég nehéz elképzelni, de ha egy teljesen más nézőpontból tekintesz a világra, akkor abból a szemszögből kell a kereskedelemre is tekinteni.

Két-három napra bevásárolt a magyar, ez maradt utána. A kép az óbudaiban készült 23-án.

Élelmiszert és az élelmiszer előállításához szükséges eszközöket, alapanyagokat tárolni a prepping egyik sarokköve. De milyen élelmet halmozzunk fel? A tipikusan ajánlott ételek közé tartoznak a különböző gabonák (-készítmények), hüvelyesek, növényi olaj, liszt, konzervált és szárított ételek stb. Érdemes elsősorban olyan élelmiszereket tárolni, amelyeket amúgyis rendszeresen fogyasztunk és jó tápértékkel bírnak. A szokásos ízek kevésbé viselik meg az embert egy amúgyis stresszes SHTF helyzetben. Az ízek és a tápérték mellett azonban még egy fontos szempont van, mégpedig a különböző vitaminok és ásványi anyagok. Ezt jó szem előtt tartani a felkészülés során, így ételeink nemcsak táplálók, de egészségesebbek is lesznek.

Egy ideig beteg voltam, megtalált az influenza, de már nagyjából túl vagyok rajta. Aminek viszont nagyon tudtam örülni, hogy prepper vagyok. Munkából hazaérve csak bedobtam magam az ágyba, aztán 3-4 napig ki se mozdultam a lakásból, még a sarki boltig se kellett elsétálnom. :) Nem nagy dolog, de amikor félpercenként egy teljes papírzsepit teletrombitál az ember, akkor bizony az a húsz perces séta is idegőrlő tud lenni. Most már majdnem teljesen meggyógyultam és van egy szabad vasárnapom is, ezért hamarosan elindulok venni egy-két dolgot, kissé megcsappant készleteimet újra feltölteni és venni egy-két más apróságot is. Itt a lista, fontossági sorrend nélkül.

Chips

Bár nem ezzel fogok jóllakni, de jó sok energia van egy csomag chipsben. A 6x1-es csomagolás kényelmes: egy kis adag pont elég egy kis nassolásra, nincs gond a visszacsomagolással, ha nem tudnám megenni az egészet. Veszek belőle néhányat, ami hetekre elegendő lesz. Hagyományos, sósat, esetleg barbeque ízesítésűt, a 2 darab 6-os csomag kb. 700 forint lesz.

Mogyoró

Hasonló az előzőhöz: sok energia, meg amúgyis imádom. Szóbajöhet még a mindenféle hasonló termék, pisztácia, mandula, dióbél, meglátjuk mit találok majd jó áron. Kb. 250-300 forint lesz egy 20 dekás csomaggal.

Papírzsepi

Az influenza kissé megtizedelte a készletet (tudom, tudom, a textilzsebkendő jobb megoldás lenne), ezért veszek egy 18-as, négyrétegű pakkot, kb. 350-400 forint lesz.

Törlőkendő

Ebből is sikerült jó sokat elpocsékolnom az elmúlt hetekben. Pár napja vettem egy csomaggal hazafelé jövet, ma beszerzek megint egyet, kb. 350 forint egy 6-os kiszerelésű.

Ha a dolgok rosszabbra fordulnának és a világ káoszba fulladna körülötted, hova menekülnél? Sokan közülünk már rendelkeznek valamilyen menedékkel (alfabázissal ;) ), rejtekhellyel, ahol kihúzhatják addig, amíg jobbra nem fordulnak a dolgok. Ha neked még nincs ilyened és nem tudnád, hova menekülj vészhelyzet esetén, az alábbi 10 kérdés megválaszolásával közelebb kerülhetsz a válaszhoz. Az alábbiak figyelembevételével megfontolhatod, hol és milyen szempontok alapján érdemes a menedéket kiválasztani.

1. Milyen messze?

Mekkora a távolság az otthonod és a menedékhely között? Néhány katasztrófatípusnál nem szükséges messzire menni. Például árvíz esetén már elegendő lehet egy pár km-re lévő, magasabban fekvő helyet kiválasztani. Másféle vészhelyzetnél, gazdasági összeomlásnál stb., viszont már nagyobb távolságot is meg kell tenni talán, hogy biztonságos távolságra legyünk a bajtól.

Korábbi vendégszerzőnk remek írása után ismét egy kiváló cikket osztanék meg, ezúttal Balogh Ádám tollából. Elsősorban a különböző felszerelésekről, a túlélőzsák tartalmáról, az alfabázisról (nagyon tetszik a kifejezés! :D ) olvashattok, de még sok egyéb érdekességet is tartogat az írás. A java még hátra van, ezért át is adnám a szót.

Felszerelés világvége várók részére

Személyesen nem vagyok világvége váró, de érdekel ez a téma. Szerintem a váróknak meg van az alapos indokuk, amitől félnek, hogy az majd be fog következi. Némelyikük nem túl valószínű, de van egy pár kataklizma elmélet, ami aggodalomra adhat okot.

De kik is azok a világ vége várók?
A többségük átlagemberek, akik úgy gondolják, hogy a közeljövőben valami esemény fog bekövetkezni, mely következtében az eddigi társadalmi rendszerek összeomolnak. Ilyen esemény lehet egy nukleáris háború, piszkosbomba támadások, járvány, gazdasági összeomlás, EMP támadás, melyben megsemmisül az elektromos hálózat és legújabb divat, maja naptár vége, pólusváltás és végül, de nem utolsó sorban a régi jól bevált meteorit becsapódás. Ezek az emberek készleteket, élelmiszert és vizet, létszükségletet ellátó eszközöket, cserélhető dolgokat és főleg fegyvert halmoznak fel. Mindegyik próbálja kidolgozni a saját stratégiáját a túlélésre.

Nos, én nem vagyok ilyen, de foglalkoztat a téma és meg tudom őket érteni. Szimpatizálok velük, sok ilyen írást és bemutatót olvastam, néztem, és ha nincs jobb dolgom fejben kicsit én is eljátszok a gondolattal. Igazat megvallva csak egy hajszál választ el tőlük.  Nos, ezeket a gondolatokat és összeszedett tapasztalatokat szedem itt egy csokorba.  Avagy én hogyan is csinálnám! Igyekeztem ideális csomagot és célszerű eszközöket összeállítani.

Tegnap éjjel hatalmas szélvihar és eső volt Nagy-Britanniában, ahol három heti csapadékmennyiség hullt le egyetlen éjszaka alatt. Az index cikke erről ezen a linken olvasható.

Néhány hír röviden:

• Malmesburyben négy embert menekítettek ki otthonából, miután az elmúlt 70 év legnagyobb esőzése elmosott számos ingatlant.
• Számos utat, elsősorban a délnyugati régióban lezártak.
• Plymouthban 60 embert, Old Sodburyben 10 ingatlant ürítettek ki az áradások miatt. Egy egyéves csecsemőt és családját hajóval menekítették ki Somersetben.
• Több tucat embert az elakadt autóikból kellett kiszabadítani. A vasúti közlekedés számos helyen akadozik, földcsuszamlások miatt néhány vonalat teljesen lezártak.
• Néhányszáz embernek biztosítanak ideiglenes szállást jelenleg.
  (frissítés: délután 4 óráig 816 családnak kellett elhagynia otthonát)
• Eddig két halálos áldozatról érkezett jelentés.

Néha hajlamosak vagyunk abba a csapdába esni, hogy túl sokat molyolunk a túlélőzsákunkkal, a különböző felszerelések felhalmozásával, miközben elfeledkezünk arról, hogy a túlélés nem csak a megfelelő eszközökön múlik. Alapvetően három dologra van szükségünk egy SHTF-szituáció túléléséhez: hogy felkészültek legyünk mentálisan, fizikailag és felszerelésünket tekintve. Utóbbiról tehát már beszélgettünk viszonylag sokat, a lélekben felkészülést ebben a cikkben pedzegettem, de a testünkről eddig kevés szó esett. Hiába minden, a legjobb felszerelés és az akaraterő, a legalaposabban és legrészletesebben kidolgozott tervek, ha nem tudjuk végrehajtani a szükséges teendőket. Ahhoz, hogy túléljünk egy nem várt helyzetet, még ma formába kell hozni testünket is. Bobunk nyomhat akár 15-20 kilót is, és ha erdőn-mezőn, törmeléken át kell mozogni vele, akkor igencsak megérezni a súlyát. Az összedőlni / leégni/ eláradni szándékozó házunkból kimentenénk a feleségünket, gyerekeinket - de őket is cipelni kell. Még a felkészülés idején is, homokzsákot, méretes ivóvizes edényt vagy mást pakolászni nem éppen egyszerű feladat még a legedzettebeknek sem. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e ilyen mértékű stressznek kitenni testünket bármelyik pillanatban, ha úgy hozná a sors? Ha ebben a percben kellene felkapni a túlélőzsákot és gyors tempóban elérni a város határáig, képesek lennénk-e rá? Elakadt a kocsink a hóviharban, ki kell ásni vagy gyalog elérni a következő települést... Akadozik a gázszolgáltatás és fát kell hasogatnunk mázsaszámra... Kézzel (lábbal) mosni... Ezer olyan apróság van, amit muszáj lesz megcsinálni, ha SHTF helyzetbe kerülnénk, de vajon bírnánk-e szuflával? Néhány egyszerű tanácsról lesz szó a mai posztban, emlékeztetőül, hogy nem csak az egészségünk, de tulajdonképpen a túlélésünk szempontjából is elengedhetetlen, hogy jó kondiban tartsuk magunkat.

A prepping lényege az, hogy mindig, minden esetben próbáljuk maximalizálni a túlélési esélyünket. Reaktív gondolkodásmód helyett proaktívan igyekszünk cselekedni, azaz inkább elkerüljük a bajt ahelyett, hogy a menthetetlent próbáljuk megmenteni. A kulcs tehát az előrelátás, tervezés, amit abban a klasszikusban fogalmaztak meg elődeink, miszerint "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!". Ez mind szépen és jól hangzik, itt a blogban is foglalkoztam már sokféle módszerrel, hogyan tárolhatunk vizet vagy élelmiszert például, rosszabb időkre.

Nem szabad viszont megfeledkezni arról sem, hogy legtöbbünk nem otthon tölti a nap 24 óráját, hanem munkába, iskolába járunk, utazunk stb., tehát nincs mindig kéznél a túlélőzsákunk vagy más fontos felszerelésünk, amivel könnyebben átvészelhetnénk egy esetleges katasztrófát. Ha otthon ér minket a baj és fel vagyunk készülve, akkor minimalizálhatjuk a stresszt és a károkat, hiszen kéznél van minden szükséges eszköz, elegendő élelemmel, vízzel, stb.-vel rendelkezünk. De mi van, ha éppen munka közben remeg meg a föld, robban fel a közeli gyár, törnek ki zavargások? Mit tehetünk, hogy csökkentsük a különböző kockázatokat, növeljük a túlélési esélyeinket? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keresem a választ, az EDC-ről lesz most szó.

Amíg frissek az élmények, érdemes végigvenni az amerikai átlagemberek tapasztalatait és ötleteit a Sandy szupervihar túléléséről. Magáról a viharról itt most nem írnék részletesebben, az elmúlt napokban minden hírcsatorna vezető hírei között szerepelt az utóbbi időszak egyik legpusztítóbb természeti jelensége. A poszt megírásáig (5 nappal a vihar után) 106 áldozatot, 40-50 milliárd dolláros becsült kárt és hatalmas káoszt okozott Sandy mintegy 20 államban és Kanadában is. Csaknem egy héttel a pusztító vihar lecsillapodása után is 3-4 millió háztartás van áram nélkül és valószínűleg még legalább 1-2 hétig el fog tartani, amíg a lakosok újra bekapcsolhatják hűtőiket, tévéiket. A károk teljes felszámolása pedig még hónapokig el fog tartani. Több hírt itt olvashattok Sandyről az indexen.

Tervezzünk különböző menekülési útvonalakat!

Érvényes lehet itt is a 3-as szabály: legyen legalább három helyszín, ahova szükség esetén elmenekülhetünk (pl. magasabban fekvő helyre áradás esetén; hétvégi házba, ha az állandó otthonunk lakhatatlanná válna stb.). Nézzünk utána a közeli mellékutaknak, földutaknak, ösvényeknek, mennyire járhatóak, mennyi ideig tart áthaladni rajtuk, milyen járművet célszerű használni.

Ma tettem egy utat a környéken, hogy a vihar okozta károkat megnézzem. A szokásos útvonalon való haladást egy törmelékből álló torlasz nehezítette meg. Ezért letértem az útról és alternatív megoldást kerestem. A kisebb földutak, mellékutak is elég rossz állapotban voltak persze. Félreálltam, bekapcsoltam a GPS-t, de nem működött. Mondanom sem kell, egyből eltévedtem. Végül valahogy mégis sikerült kikeverednem a főútra, ahonnan már folytathattam az utamat. Legalább rádöbbentem, milyen hasznos lehet egy hagyományos papírtérkép a környékről és hogy alternatív útvonalat is ismerjek már előre. /slacker2002/

Az index is írt már egy cikket róla (itt olvasható), hogy Hawaii összes szigetén cunamiriadót rendeltek el egy korábban bekövetkezett 7,7-es erősségű földrengés miatt. Az utakon máris dugók alakultak ki - a sors iróniája, hogy sok helyen éppen a partmenti útszakaszokon torlódtak fel az autók.

Bár a hatóságok nem számolnak akkora szökőárral, mint a 2011-es japán cunami idején, de egyes becslések szerint a közelgő hullámok akár 2 méteresre is dagadhatnak. Később frissítem a posztot.

Minden vészhelyzet során figyelembe kell vennünk a saját biztonságunkat, beleértve a lakás, ház védelmét is. Vannak különböző aktív megoldások, mint a fegyverhasználat, egy termetesebb kutya a ház körül stb., de ebben a posztban most a passzív biztonsági lehetőségeket tekintem végig.

Elöljáróban annyit, hogy semmit sem lehet 100%-osan bebiztosítani. Nincs az a lakat, ami feltörhetetlen, nincs kijátszhatatlan rendszer, de a különböző fokú biztonsági elemek kombinálásával hatékony védelmet építhetünk ki a zombik ellen. Például, senki nem tartja áthatolhatatlannak a háza körüli kerítést, mert át lehet ugrani fölötte, átbújni alatta egy gödör segítségével vagy egyszerűen ledönteni. Mégis, a kerítés visszatartja a potenciális betolakodót, megnehezítheti a dolgát, jobb belátásra bírhatja: "neked itt semmi keresnivalód!". Szóval a posztban említett biztonsági megoldások leginkább egy összefüggő rendszerben fejtik ki erejüket. Minél többféle megoldást használunk, annál jobban növelhetjük a menedékhelyünk (lakás, ház) biztonságát. Igaz, még a legösszetettebb rendszer sem helyettesítheti az aktív védelmet (fegyver, kutya, önvédelem), sajnos.

Kerítés

A ház körüli, erős rácsból készített kerítésnek van egy nagy előnye a téglafallal szemben: át lehet rajta látni. Egy betolakodó nem tud elbújni mögötte, fedezék híján pedig hamarabb feltűnhet számunkra, ha valaki matatna a kert végében. Egy téglából vagy fából készített kerítés mögött észrevétlenül közelebb lopózhat bárki, kifigyelheti szokásainkat, a fal teljes hosszán nyugodtan mozoghat anélkül, hogy megpillantanánk. Persze a "mindent takaró" falnak többnyire az az értelme, hogy privát szféránkat ne zavarja meg senki - egy SHTF helyzetben azonban a szükség felülírhatja ezt az igényt. Érdekes, pl. Selco a téglafalra esküdött, amin létra segítségével másztak át, míg FerFal inkább a szabad, nyitott térre (tehát ennek megfelelő kerítésre). A házunk fekvése is nyilván befolyásolhatja a döntést, de majd kommentekben megbeszélhetjük, hogy kinek melyik a szimpatikusabb.

Egy másik dolog a kerítésekkel kapcsolatban a magasságuk. Egy alacsony, 50-100 centis kerítés igazából sem a behatolónak, sem a házát védőnek nem lesz előnyös SHTF esetén, mert könnyen át lehet lépni felette, elbújni sem a legtökéletesebb... De ugyanakkor az 5 méter magas, szögesdrótos téglafalnak sincs sok értelme feltétlenül. Természetes kerítésként még szóbajöhet a sövény, ami szintén jó búvóhelyet jelenthet a behatolóknak.

Egy érdekes dokumentumfilm a vörösiszap-katasztrófáról, a túlélőkről. A találatért köszönet goodjohnwinnek!

szólj hozzá: Két éve történt a vörösiszap-katasztrófa

Az elmúlt hetekben érdekes beszélgetés bontakozott ki az egyik poszt alatt, hogy vajon egy tipikus magyar családnak milyen megoldás lehet az ideális, ha hosszabb távon szeretne valamilyen élelmiszert tárolni? Szintén a sok beszélgetésnek köszönhetően egyre inkább körvonalazódik bennem az, hogy egy SHTF helyzetre átlagosan olyan 3 évre érdemes felkészülni, mint maximum időtartamra. Ha ezidő alatt nem jut a gazdaság, a termelés olyan szintre, hogy megfelelő mennyiségű élelmiszert, stb.-t tudjon termelni a lakosságnak, akkor ott már amúgyis jóval nagyobb gondok vannak. Valaki említette például az amerikai párt, akik egy kisebb hadsereget tudnának élelmiszerrel és egyéb felszereléssel ellátni csaknem 20 éven keresztül... Nos, ez az, amire már talán egyikünk sem szeretne készülni, hiszen ott már régen rossz a szituáció, ha ennyi idő alatt nem tud az élet visszazökkenni a normálisba. De visszatérve a 3 évre, felmerült a kérdés, hogy hogyan lenne érdemes élelmiszert ennyi időre biztonságban tudni? Konzervekkel és más tartós élelmiszerekkel nincs különösebb gond, az ember vásárláskor megnézi a szavatossági időt, ami 2014-15-ig eláll, az mehet a polcra és nagyjából kész is vagyunk. Mi van azonban a különböző gabonákkal, amiből pl. kenyeret süthetünk? Sokan közülünk kisebb-nagyobb városban nőttek fel, a mezőgazdasághoz szakszerűen - meg merem kockáztatni - a magyarok java nem ért. Bár láttuk, hogyan csinálja a mama, talán segítettünk is neki itt-ott az alföldi nyaralás során, sokan talán meg tudjuk különböztetni a kukoricát a búzától (hoppá!) de túléléshez elegendő ismeretekkel aligha rendelkezünk (hozzáteszem, ez elég szomorú, dehát így alakult a civilizáció során). Városi túlélőként azonban elengedhetetlen némi ismeret arra vonatkozóan, hogy legalább egy bizonyos ideig elegendő gabonát tudjunk tárolni, ha beütne a krach.

Elkezdtem tehát nyomozni, de igazság szerint nem voltam nagyon megelégedve az amerikai prepper oldalakon nyomatott mylar zacskós megoldással. Ennek lényege, hogy egy mylar zacskóba (ami egy erős, UV-szűrős anyagból készült, oxigént nem áteresztő anyag) töltjük a rizst, búzát, kukoricát stb., melléteszünk egy oxigénelszívót (abszorbert), kiszívjuk szívószállal a fölös levegőt, majd alaposan leforrasztjuk a zacskó végét. Azért nem voltam boldog ezzel, mert a mylar relatíve drága megoldás és legfeljebb néhány kilónyi portéka fér el benne. Bár meg kell jegyezni, kisebb pakkok összeállításához (pl. egy műanyagvödörbe 2-3 féle gabonát, konzerveket, tésztákat stb.-t helyezve) kiváló, mert így 3 napos "menüket" készíthetünk, és persze elegáns is. Mégis, ehhez elég sok vödör, zacskó, abszorber és persze élelmiszer kell, ami már árnyalja a képet - de végülis járható az út. A beszélgetés során azonban felbukkant egy mentőangyal Dream_walker személyében, aki tapasztalatával rendkívül sok érdekességet osztott meg velünk, amit most szeretnék ebben a posztban megosztani mindenki okulására. Dream_walkernek ezúton is köszönöm a segítségét, a virtuális piros hangszórót már elküldtem! :) Hogyan érdemes tehát városi túlélőként alapvető gabonákat tárolni, mire kell figyelni, hogyan csináljuk? Innentől már övé a szó.