Néha hajlamosak vagyunk abba a csapdába esni, hogy túl sokat molyolunk a túlélőzsákunkkal, a különböző felszerelések felhalmozásával, miközben elfeledkezünk arról, hogy a túlélés nem csak a megfelelő eszközökön múlik. Alapvetően három dologra van szükségünk egy SHTF-szituáció túléléséhez: hogy felkészültek legyünk mentálisan, fizikailag és felszerelésünket tekintve. Utóbbiról tehát már beszélgettünk viszonylag sokat, a lélekben felkészülést ebben a cikkben pedzegettem, de a testünkről eddig kevés szó esett. Hiába minden, a legjobb felszerelés és az akaraterő, a legalaposabban és legrészletesebben kidolgozott tervek, ha nem tudjuk végrehajtani a szükséges teendőket. Ahhoz, hogy túléljünk egy nem várt helyzetet, még ma formába kell hozni testünket is. Bobunk nyomhat akár 15-20 kilót is, és ha erdőn-mezőn, törmeléken át kell mozogni vele, akkor igencsak megérezni a súlyát. Az összedőlni / leégni/ eláradni szándékozó házunkból kimentenénk a feleségünket, gyerekeinket - de őket is cipelni kell. Még a felkészülés idején is, homokzsákot, méretes ivóvizes edényt vagy mást pakolászni nem éppen egyszerű feladat még a legedzettebeknek sem. A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e ilyen mértékű stressznek kitenni testünket bármelyik pillanatban, ha úgy hozná a sors? Ha ebben a percben kellene felkapni a túlélőzsákot és gyors tempóban elérni a város határáig, képesek lennénk-e rá? Elakadt a kocsink a hóviharban, ki kell ásni vagy gyalog elérni a következő települést... Akadozik a gázszolgáltatás és fát kell hasogatnunk mázsaszámra... Kézzel (lábbal) mosni... Ezer olyan apróság van, amit muszáj lesz megcsinálni, ha SHTF helyzetbe kerülnénk, de vajon bírnánk-e szuflával? Néhány egyszerű tanácsról lesz szó a mai posztban, emlékeztetőül, hogy nem csak az egészségünk, de tulajdonképpen a túlélésünk szempontjából is elengedhetetlen, hogy jó kondiban tartsuk magunkat.
Egyszerű, hatékony módszerek
Elöljáróban két dolgot kell megemlítenem: nem vagyok jó véleménnyel a magyar testnevelés-oktatásról (bár vagy 10 éve nem volt hozzá szerencsém, az osztályozott kislabdahajítás és hasonlók szerintem csak megutáltatták legtöbbünkkel a tárgyat), de vannak elemek, melyek mindenképpen fontosak lesznek számunkra, bármennyire rosszak is az emlékeink. ;)
A másik pedig (szintén a testnevelésórákról lehet ismerős), hogy minden gyakorlás előtt melegítsünk be, nyújtsunk, körözzünk kezünkkel, lábunkkal, törzsünkkel, nyakunnkal stb., hogy a sérüléseket elkerüljük. Túlélő szituációban is, a közvetlen életveszély elkerülése után érdemes bemelegíteni, mielőtt nekivágnánk az útnak. Amíg összeszedjük a gondolatainkat, megbeszéjük társainkkal az útvonalat, terveket, addig kihasználhatjuk azt a pár percnyi időt egy kis bemelegítésre. Ha lesérülünk útközben, akkor úgyis megette a fene az egészet - miért ne kerülnénk el egy kis odafigyeléssel?
Visszatérve az alapvető technikákhoz. Nem kell rögtön konditerembe beiratkozni, mindenféle gépet beszerezni az elején (de tanácsos lehet megbeszélni szakemberrel, orvossal a hogyant!). Kezdjük saját magunkkal, ismerjük meg újra saját testünk korlátait, "érezzük a súlyunkat".
Erre az egyik legegyszerűbb megoldás a fekvőtámasz. Igyekeztem egy rövid, lényegretörő videót találni a témában, ami bár nem magyarul van, de azt hiszem a lényeg így is látható. Testünk legyen egyenes (ne görbüljön a hátunk), kezek a vállak alatt legyenek, fejünkkel előre nézzünk, ne a föld felé! Egyenletes tempóban hajlítsuk be a kezünket, majd vissza. Kezdők (0:45) a térdre ereszkedve könnyíthetnek, haladók (0:52) a kézfejeket összeérintve nehezíthetnek. A fekvőtámasszal felsőtestünk izmait mozgathatjuk meg.
Másodikként a felülést említhetjük meg. Itt jegyezném meg, hogy minden gyakorlatra van számos különböző megoldás. Fekvőtámaszt is lehet másféleképpen csinálni, felülést is, mindent... Természetesen a kommentekben megbeszélhetjük, kinek mi jön be inkább, melyik a legjobb megoldás számára. Tehát a (z alap) felülés lényege, hogy hátunkkal egyenesen fekszünk a földön, térdünket 90 fokos szögben behajtjuk. Felegyenesedünk térdünkig, majd vissza. Kezünket - módszertől függően - tehetjük a tarkónk mögé, összezárt könyökökkel vagy széttartott könyökökkel, felnyújtott kézzel vagy a földre tett kézzel stb. Haladók kinyújthatják a lábukat is.
Mindössze ezen két gyakorlat ismételésével egyetlen hónap alatt érezhető változást tapasztalhatunk majd. Következő lépésként, ha már jól megy a fenti két gyakorlat, elkezdhetjük a húzódzkodást például. Szintén számos különböző módszer létezik, de a lényeg nagyjából: a rudat megfoghatjuk kézfejünkkel befelé vagy kifelé, szélesebben vagy szűkebben. Fejünkkel nézzünk előre, ne a rúd felé.
Esett már szó a felsőtestről és a törzsről, végül egy szintén egyszerű, de az alsótestet megmozgató gyakorlat következzék a végére, mégpedig a guggolás. A hát legyen egyenes, előre nézzünk. A lábfejek a vállnál kicsit szélesebben legyenek, fontos, hogy ne a lábujjakra, hanem a sarokra nehezedjünk guggoláskor.
A jó fizikai állóképesség az egyik legfontosabb fegyvere a preppereknek. Én ezen a blogon elsősorban a "mindennapi" vészhelyzetekkel szoktam foglalkozni, mint például a hurrikánnal vagy cunamival. Ez annyit tesz, hogy jóeséllyel (remélhetőleg) nem lesz szükségünk a legújabb Krav Maga ismereteinkre, vagy mestersztinű fegyverhasználatra, de nagyobb valószínűséggel találkozunk majd homokzsákokkal, vagy más, olyan nagyobb fizikai kihívást jelentő dolgokkal, amire érdemes lehet felkészülni.
Egy további egyszerű módszer testünk karbantartására a gyaloglás. Ha van kutyánk, két legyet üthetünk egycsapásra, ha rendszeresen elmegyünk vele sétálni. "Bóklászás" helyett kipróbálhatjuk a powerwalkingot, azaz nem csak gyalogolunk (a lábunkkal), hanem a kezünkkel, testünkkel is mozgunk egyszerre, erősítve, megmozgatva a többi izmot is. Lift helyett kezdjük használni a lépcsőt, lehetőség szerint sétáljunk, biciklizzünk munkába menet. Ezek az apróságok tényleg segítenek, nemcsak a fizikai képességeinket és egészségünket javíthatjuk vele, de mentálisan is jó szolgálatot tesz a rendszeres mozgás, jobb közérzetet eredményez. Tervezzünk hosszabb-rövidebb túrákat a közeli erdőkbe, hegyekbe, teszteljük magunkat, hogy a túlélőzsákunkat mennyi ideig tudnánk cipelni egymagunk, mielőtt teljesen elfáradnánk. Szintén hatékony módszer az úszás, sosem késő elkezdeni magtanulni, ha esetleg még nem menne. A futáshoz sem kell semmilyen különleges felszerelés, csak elkezdeni kell valahogy. ;)
