SHTF esetén általában az a legjobb megoldás, ha otthon, a menedékhelyünkön, esetleg a családunk más tagjainál vészeljük át ez eseményt. Ugyanakkor nehéz a döntés, hogy hova menjünk, hiszen számos érv szól az elbarikádozás, míg legalább ugyanennyi a menekülés mellett. A korábbi posztok után kialakult beszélgetésekben sokan említik a falvakat, mint ideális menekülési célpontot, míg mások a városra voksolnak. Másra lehet szüksége krach esetén egy vidéken, gyéren lakott részen élő embernek, míg megint másra egy nagyvárosban élőnek. Azon gondokodtam, hogy a mai posztban megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat ezzel kapcsolatban. Leírok néhány gondolatot a város illetve a vidék mellett érvelve, aztán kipótolhatjuk továbbiakkal a listát. Arra vagyok tehát kíváncsi, hogy gebasz esetén mit hiányolna egy vidéki ember, mi az a tárgy/dolog/szolgáltatás/valami, ami szinte biztosan eltűnne az életéből és hiányozna neki. Ugyanez a kérdés a városlakókhoz is: ha beütne a krach, mi az, amit csak vidéken találhatnánk meg, de mi szólna mégis a városban maradás mellett? Érvek és ellenérvek.

Víz, csatorna

Magyarország felszíni vizeinek 96%-a az ország határain túlról érkezik. Bármilyen változás (elsősorban katasztrófára gondolok) a vízellátásban azonnali problémát okozhat. Talán még emlékszünk az ezredfordulón bekövetkezett tiszai ciánszennyezésre, amikor számos ivóvízbázis került azonnali veszélybe a szennyezés miatt. A katasztrófa másik vonzata pedig, hogy az élővilágot is alaposan megviselte a cián és egyéb nehézfémek okozta szennyezés: többszáz tonnányi hal és egyéb élőlény pusztult el néhány nap alatt. Két másik példát is megemlítenék, az egyik Esztergomban történt még 2004-ben, amikor a dorogi gyógyszergyárból veszélyes anyagok kerültek a város ivóvízbázisába. Emlékszem, lajtoskocsiknál álltunk sorba, palackozott vizet osztogattak, fejenként két palackkal kaptunk naponta. A boltokból, Tescóból néhány óra alatt elfogyott az összes palackozott víz. Erről az emlékről pedig egy frissebb hír jutott az eszembe: karácsony óta mintegy 300 település 800 ezer lakosa kapja lajtoskocsikról a vizet, mivel a hatóságok eddig nem oldották meg a szigorodó előírásokat az arzénra vonatkozóan.

A kis bevezető után a lényeg, hogy világosan látható, mennyire sérülékeny az ivóvízellátás Magyarországon (és persze máshol a világon). Különösen fontos szempont ezért a felkészülőknek, hogy számos tervvel rendelkezzenek a szolgáltatás kimaradása, akadozása esetére, ill. a hatóságoktól való függetlenedésre. Jelenleg a magyar háztartások kb. 95%-a van rákötve az ivóvízvezetékre, 66%-a pedig a csatornára. A magas (és egyre növekvő) arány miatt azonban a kiszolgáltatottság is egyre nő: az emberek természetesnek veszik a csapból folyó, tiszta, egészséges vizet, elfeledkezve arról, hogy ez is pont ugyanolyan szolgáltatás, mint a mobiltelefon-térerő, internet vagy a mosoly a büfés arcán, miután vettünk egy lángost nála: egyszer megkapjuk, máskor meg nem. A szolgáltatás megszűnésekor mások a lehetőségei egy városi és mások egy vidéki lakónak.

Vidéken a (z általában) több hely miatt több a lehetőség is kútfúrásra, mint első lehetőségre. Egy panellakó a városban nyilván nem teheti ezt meg. Szintén jobbak az esélyei egy vidékinek, ha vízgyűjtésről van szó. A természetes vizek általában tisztábbak és könnyebben, biztonságosabban elérhetőek, mint városi társaik. A tetőket, egyéb szabad tereket kihasználva pedig szintén egyszerűbb esővizet gyűjteni. Városiaknak tehát különösen fontos lehet némi víz tárolása és megfelelő szűrők beszerzése, míg vidékieknek alternatíva lehet a kút.

Csatorna szempontjából is a vidékiek járnak jobban a több hely miatt. Huzamosabb ideig kimaradó szolgáltatás esetén felállítható egy budi szinte bárhol (figyelembevéve a kutakat a közelben, nehogy elszennyeződjenek). Városiaknak ideiglenesen más megoldások után kell nézniük (lásd ezt a korábbi írást). Nem tudom, mennyire szokás ez, vagy van-e rá jogi szabályozás, de szerintem megfontolandó minden ilyen közösségnek (panel- és társasház lakóinak) közösen megbeszélni a kérdést, és baj esetére előre kijelölt helyen (közeli parkban például) alkalmi budit felállítani, ill. gyűjtőhelyet a "teli kannáknak". Baj esetén nagyon hamar elterjednek a fertőzések egy higiéniai szempontból nem megfelelő épületben, ezért rendkívül fontos, hogy minél hamarabb megoldást találjanak rá az emberek. Kész tervekkel napokat spórolhatunk, amivel akár életeket menthetünk.

Élelmiszer

Felhalmozni, raktározni szinte mindenki egyforma lehetőségekkel tud: elmegy a legközelebbi üzletbe, bevásárol, majd félreteszi a készletet. Rövid- és középtávon tehát nagyjából egyformák az esélyei egy városinak és egy vidékinek. Az önellátásra törekedve azonban ismét a vidékiek járnak valamivel jobban: több lehetőségük van növénytermesztére, állatok tartására, mint városi társaiknak. A közeli erdőket, mezőket járva vadászásra, gyűjtögetésre is lehetőség nyílik, a folyókban, tavakban halat foghatnak. Városiaknak tehát szűkebbek a lehetőségeik hosszútávon, de rövidebb időt nézve esélyeik nagyjából egyformák. Kicsit feldobhatja az étrendet a teraszon, ablakpárkányon nevelt paprika, paradicsom, fűszernövények - de túléléshez ez kevés lesz.

(Köz)biztonság

Talán ez lesz az egyik legvitatottabb pontja a város vs vidék kérdésnek. SHTF esetén, különösen, ha elhúzódó incidensről beszélünk, az aktuális kormány hatalma jelentősen korlátozódhat. Alapesetben egy terület ellenőrzése a mindenkori kormány feladata, amit a rendőrség, hadsereg és egyéb rendvédelmi szervek segítségével végez. Ha beüt a krach, akkor azonban meginoghat a bizalom bennük, az éhínség, járványok elharapódzása, a bandák, maffia hatalomátvétele miatt tulajdonképpen megszűnhet a mai értelemben vett közbiztonság. Magyarul eltűnnek a megszokott rendőrök az utcáról, helyüket például a vörösszalagosok veszik át.

Ismét említenék egy saját tapasztalatot ezzel kapcsolatban. Nemrégiben történtek a londoni zavargások, melyet pont a kellős közepén élve sikerült átvészelnünk. Valamikor aznap úgy döntöttünk akkori asszonnyal, hogy elmegyünk vásárolni pár apróságot. A lépcsőházba leérve vettük észre, hogy betörte valaki az ajtón lévő ablakot. Ekkor még csak bosszankodtunk, de kiérve az épületből vagy többtucat csuklyás zombit láttunk fel-alá mászkálni, graffitiztek, kukákat borítottak fel, telefonfülkéket törtek össze - ja és a földszinten lévő üzlet kirakatát is bezúzták. Hirtelen fel sem fogtuk, hogy mi a fene folyik itt, szerencsénkre a mi környékünk két gócpont között volt félúton, így komolyabb zavargások (pl. gyújtogatás) nem is történt arrafelé, "csak" széttörtek mindent, ami törhető volt. A szomszédos üzletek kirakatait éppen deszkákkal fedték be a tulajdonosok. Egyikük baseballütővel a kezében (Angliában nem tartható fegyver magánembereknek) állt az ajtóban, úgy engedte be a vásárlókat. A sarki kínaiban is le voltak engedve szinte teljesen a redőnyök, guggolva lehetett csak bemenni - két marcona külsejű kínai engedélyével. Meglepetésemre a közeli Tesco is éppen így működött: az elektromos ajtókat kikapcsolták, két biztonsági őr állt az ajtóban, akik egyenként engedték ki-be az embereket, mindenki után gondosan bezárva az ajtót. A szokásos üzletbe beérve a vásárlási pánik nyomait fedeztük fel: a polcokat addigra lefosztották az emberek, alig volt valami raktáron. A fosztogatóktól tartva ekkorra már el is tüntették az italokat, cigarettát a polcokról, még kérésre sem adtak. Rendőrt mindeközben egyetlen egyet sem láttunk.

De visszakanyarodva a témához: városban tehát jellemző lehet a csoportok, bandák spontán szerveződése. A zavar közepette sokan úgy gondolják, hogy mindent következmények nélkül megtehetnek, ezért gondolkodás nélkül hozzácsapódnak a többiekhez és fosztogatnak, gyújtogatnak, rabolnak, vagy embert is ölnek. A sűrűbben lakott területeken lehet erre számítani elsősorban. Vidéken, gyérebben lakott területeken ezzel szemben kisebb, szervezettebb bűnbandák felbukkanását látom valószínűbbnek, akik akár hosszabb megfigyelés után csapnak le áldozataikra, törnek be házukba stb. Mindkét helyen problémát jelenthet az, hogy nem tudhatjuk a rendőrök, katonák valódi szándékait. Eleinte valószínűleg a mindenkori kormány céljait valósítják meg (azaz lojálisak), de a gebasz elhúzódásával, az élelmiszer, szolgáltatások eltűnésével egyre korruptabb, míg a végén teljesen a maga útját járó "rendőrökre" lehet számítani, akiknek a pénz és javak fontosabbak a már nem is létező államnál.

Ugyanakkor közösségekben gondolkodva egy városlakó is élhet relatíve jó biztonságban. Csoportok, ellenőrzőpontok felállításával, utcai járőrszolgálattal, rádiókommunikáció segítségével hatékonyabban léphetnek fel kívülállókkal szemben, mint például egy erdő mélyén, egyedül megbúvó ember a zugában.

Csak az épületet és a közvetlen környezetet tekintve vidéken is található jó megoldás. Egy jól körbelátható, ugyanakkor bevédhető épület(együttes) remek fedezékül szolgálhat. Jobban kiszúrható a távolságban egy közeledő banda (és felkészülhetünk a védelemre), mint egy városban, ahol akár a tőszomszédságban álló épületről is "átogorhatnak hozzánk vendégek", a meglepetés erejével.

Egészségügy

Talán az egyik legerősebb érv a város mellett a kórházak, egészségügyi intézmények elérhetősége. Természetesen gebasz esetén jelentősen változhatnak ezek a felszerelést, személyzetet illetően (Selco például arról számolt be, hogy az alkalmazottak nagyrésze nem ment dolgozni a háború kitörése után), de általában véve mégis ezek maradnak a központi helyek, ahol nagyobb eséllyel számíthatunk megfelelő ellátásra. Vidéken kevésbé elérhetőek jól (avagy jobban) felszerelt műtők, laborok, gyógyszertárak. Fontos lehet még a távolság is: egy gyérebben lakott területről egy sebesült, beteg emberrel jóval nehezebb lehet segítséget keresni, mint egy valamivel jobban bejárható városban. Persze ezek is az esemény súlyától függnek: városban is akadályt jelenthetnek az eltorlaszolt utak, miközben talán vidéken hamarabb keresztüljut az ember ösvényeken, erdőkön át a legközelebbi orvosig.

Egy nagyon jó pont a vidék mellett a gyógynövények, melyek könnyebben megtalálhatóak, termeszthetőek.

Kereskedelem

Egy másik fontos érv a város mellett a kereskedelem még. Ősidők óta a városok a kereskedelem központjai, ahol mindenféle tárgyat vehet, csereberélhet az ember. A nagyobb népesség miatt az elérhető (cserélhető) áruk száma is nagyobb lehet, többféle portékából választhatunk. Különösen fontos lehet ez, ha olyan dologra lenne szükségünk, amit nem, vagy csak nehezen tudnánk magunk előállítani, vagy ami akár életmentő lehet (lásd feljebb: egészségügyi felszerelések, gyógyszerek stb.).

Közlekedés

SHTF szituációban is fontos közlekednünk. Bár elképzelhető, hogy kijárási tilalom vagy éppen mesterlövészek miatt nem célszerű elhagyni otthonunkat, de előfordulhatnak események, amikor muszáj elhagyni azt. Városokban alapesetben jól kiépített utakon közlekedhetünk, amik viszont a karbantartás elmaradása vagy éppen harcok miatt jelentősen károsodhatnak, akár teljesen járhatatlanná is válhatnak. Preppereknél általában a hármas számot szoktuk emlegetni, mint "univerzális megoldást", azaz legyen három megoldásod mindenre! Járhatatlan utakat kikerülhetünk, ha például a kertek alatti kis ösvényt használjuk, épületek romjain vágunk át, vagy akár alagutat ásunk, hogy egy veszélyes szakaszt elkerüljünk. Érdemes még most elgondolkodni legalább három másik úton, ahol lakásunkat megközelíthetjük - vagy elhagyhatjuk. Ha van menedékhelyünk vagy rejtekhelyen tárolunk különböző felszereléseket, akkor tudjuk azokat is másféle módon megközelíteni, mint a hétköznapokon! Krach esetén sokszor a kevésbé járt utat kell választanunk és jó dolog, ha tényleg ismerjük is azokat.

Csak néhány szempontot soroltam fel, de számos más érv szólhat a város vagy vidék mellett, és persze ellen is. Várom a kommenteket, szerinted mivel érdemes még kiegészíteni a listát?