"Te felkészültél előtte? Milyen tudásra, ismeretekre volt szükséged?"

Azt használtuk, amink volt. Nem voltunk felkészülve a helyzetre, nem tudtunk semmit a preppingről. Úgyhogy képzelheted, sok dologban visszarepültünk a kőkorszakba - szinte mindenben.

Mindent felhasználtunk, például nekem volt egy gáztűzhelyem és gázpalackom. Nem használtam ezeket fűtésre vagy főzésre, mert annyira értékesek voltak. Helyette az egyik barátommal átalakítottuk a palackot és utántölthető öngyújtókat töltögettünk újra a gázból. Ezek az öngyújtók kisebb vagyont értek akkoriban. Röviden: ha valaki jött, hogy utántöltsem az öngyújtóját, akkor mindig kaptam valamit érte cserébe: egy gyertyát, egy doboz konzervet, amit tudott ajánlani.

Egy másik példa, én akkoriban az egészségügyben dolgoztam. Ezt a tudást cserélhettem árura. Igen, tanulj és képezd magad, mert kincset érhet az, ha meg tudsz valamit javítani. Minden készlet elfogy előbb-utóbb, de a tudásoddal élelmiszerhez juthatsz. Úgy értem, tanulj megjavítani valamit (pl. cipőket vagy akármit amit tudsz). A szomszédom valamilyen olajat állított elő, amit olajlámpákban lehetett használni. Soha nem éhezett, de még nekem sem mondta meg, honnan származik az az olaj. Szerintem a hátsó kertjében lévő fát és valamennyi benzint használt fel az előállításhoz.

A lényeg, hogy képezd magad! Az embereknek mindig kell valaki, aki segít megjavítani dolgokat. Ez nem egy túlélőfilm volt, hanem az undorító valóság, azt tettük amit kellett, hogy túléljük.

"Kire támaszkodhattál leginkább?"

Az én csoportom a vér szerinti családom a volt (nagybáty, nagymama stb.). Az utcában és a város más részein voltak még ismerőseim, de a legjobb barátaim a családom volt. Soha nem fogadok be idegent ebbe a kis közösségbe.

"Ha lenne rá három hónapod, hogy felkészülj, mit tennél?"

Ha lenne három hónapom? Elmenekülnék a tengeren túlra! Jó, csak viccelek.

Ma már tisztában vagyok vele, hogy milyen hamar rosszra fordulhatnak a dolgok, úgyhogy tartalékoltam élelmiszert, tisztálkodószereket, üzemanyagot, tüzelőanyagot stb. kb. 6 hónapra elegendőt. Megfelelő biztonsági berendezéseim vannak a lakásomban és van egy kisebb házam vidéken, pár km-re a lakásomtól. Abban a házban is van 6 hónapra elegendő tartalékom. Az a falu egy kis közösség, nagyrészt a családtagjaim és nekik is ugyanennyi tartalékuk van (tanultak a háborúból). Négyféle fegyverem van, egyenként mintegy 2000 lőszerrel (részleteket sajnos nem mondhatok erről). Ahhoz a házamhoz egy nagy kert is tartozik, tudok kertészkedni is szükség esetén.

Úgy érzem, ma már megneszelem a bajt. Amikor mindenki azt mondogatja, hogy majd minden rendben lesz, akkor valahogy megérzi az ember, hogy valójában minden a darabjaira fog hullani.

Szerintem ma már erős vagyok ahhoz, hogy bármit megtegyek a családom túlélése érdekében, mert ha beüt a krach, akkor néhány csúnya dolgot is meg kell tenni a gyerekeid miatt. Nem kell hősnek lenni, de valahogy túl kell élni a helyzetet neked és a családodnak.

A magányos túlélőknek nincs esélyük (OK, ez az én véleményem csak), bármennyire is felkészült és felfegyverzett legyen az illető. Sok ilyet láttam meghalni. Családok vagy közeli barátok csoportjai elegendő tartalékkal és különböző szaktudással, szerintem ez a legjobb megoldás.

"Mit tartalékoljunk?"

/itt sok más kérdésre is egyben válaszolt - szerk./

Attól függ, gondolom nem jó csak egyfajta dolgot tartalékolni, hacsak nem rablók vagyunk. Akkor elég néhány fegyver és rengeteg lőszer.

Szerintem a fegyverek mellett, a tisztálkodószereken és különböző energiaforrásokon (elemek stb.) kívül érdemes apróbb tárgyakat beszerezni, amit aztán elcserélhetünk: zsebkést, öngyújtót, tűzkövet.

Emellett még nagyon sok alkoholt, olyat, ami sok ideig eláll, mint pl. a whisky. Mindegy milyen fajta, lehet a legolcsóbb is, de ezek nagyon jól jönnek a csereberénél ínséges időkben.

A tisztálkodás hiánya miatt sok ember meghalt, láttam olyat is.

Rengeteg olyan egyszerű dologra lesz szükséged, mint pl. a szemeteszsák. Nagyon sok dologra használható, sok kell majd belőle, ahogy ragasztószalagból is rengeteg!

Fegyverből törekedjünk az egyszerűségre. Én egy Glock 45-öst hordok magamnál, amit szeretek, de mivel nem egy gyakori típus, ezért van két orosz 7.62-es TT-m is, mert szinte mindenkinek olyan van és rengeteg lőszer áll rendelkezésre. Én személy szerint nem rajongok a kalasnyikovért, de itt szinte minden harmadik házban van egy belőle, szóval...

A háború idején négy nagy műanyagtartályba gyűjtöttem az esővizet a tetőről, amit aztán felforraltam a fertőtlenítés végett. Van egy folyó is a városban, de nagyon szennyezett volt akkoriban, bár ha nincs más választás...

Gondolom attól is függ, hogy milyen messzire kell elmenned a túlélés érdekében, de fel kell készülni arra, hogy jónéhány undorító dolgot kell majd megtenned.

Óh, még valami: megváltoztatta a gondolkodásomat, az életről kialakított képemet. Ma már tudom, hogy rossz dolgok megtörténhetnek, de ami ennél is fontosabb: ma már nem hiszek semmilyen kormánynak, egyáltalán. Amikor a tőlük telhető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy elhitessék veled: minden rendben, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami rossz történik. Ne csak higgy, járj utána!

A higiéniáról, műanyag vagy papírpoharak, tányérok, ezekből rengeteg kellett, állandóan hiánycikk volt. Véleményem szerint a higiéniai termékek talán még az élelmiszernél is fontosabbak. Lőhetsz galambot, a nagymama talán ismeri a gyógynövényeket a közeli tisztáson, de sosem lőhetsz vagy gyűjthetsz magadnak kézfertőtlenítőt.

Víztisztító tabletták és mindenféle tisztítószer, fertőtlenítőszerek, rengeteg szappan, eldobható kesztyűk és maszkok stb. Érdemes elvégezni egy elsősegély-tanfolyamot, hogyan lássunk el kisebb sérüléseket, égéseket, vagy akár lőfegyver okozta sebeket. Nincsenek kórházak és ha még találnál is egy orvost, aki ellát, nem lesz neki se felszerelése, vagy nem tudsz mivel fizetni érte.

Tanuld meg, hogy mikor van szükség antibiotikumra és szerezz be elegendőt! Hidd el, megfelelő ismeretekkel és elegendő gyógyszerrel "gazdag lehetsz".

Kisállatok? Hm, nekem nincs és nem láttam sokat belőlük a háború idején, talán megették őket? Nem tudom, valószínű.

Kis család, hm, nem a legjobb megoldás, általában a kisebb családok összeköltöznek a legnagyobb házba és együtt maradnak (nálunk is így volt). Kisebb családok vagy egyedül élők városban nem a legesélyesebbek SHTF esetén, talán a vadonban (de ilyen tapasztalatom nincs). Még ha meg is húzod magad, csendben az erdő mélyén sok tartalékkal, előbb-utóbb rádbukkan egy csoport, neked meg legfeljebb egy-két fegyvered van - nehéz ügy. Egyetértek azzal, hogy csendben meghúzzuk magunkat, a feltűnést kerülve, de ha jön egy nagyon banda, akkor több emberre és fegyverre lesz szükséged, a legjobb választás pedig a családod lesz.

A közlekedésről: ahogy már írtam, lehetőleg mindig csak éjjel, sohasem egyedül, 2-3 fős csoportban, gyorsan haladva, feltűnést kerülve, elvegyülve a tömegben. Ha a legtöbb ember kétségbeesett, koszos és szegény, akkor neked is így kell kinézned és viselkedned. Nincs rá semmi szükség, hogy mindenki tudjon a fegyvereidről, élelmiszeredről, tiszta ruháidról otthon. Viselkedj és öltözz úgy, ahogy minden ember!

"Segített valamennyit az arany és ezüst, hogyan szerezted be az alkoholt és mást?"

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem most rengeteg alkohol van tartalékban. A háború elején egy tank kilőtte a közeli szeszgyár falát és kb. 500 liter rakiát (népszerű pálinkaszerű ital a Balkánon - szerk.) hoztunk el onnan. Ez nagyszerű dolog volt, az emberek sokat isznak háborúban, gondolom a kilátástalanság miatt, de fertőtlenítésre is lehet használni.

Az aranyról és ezüstről, igen, én akkoriban minden ékszerünket lőszerre cseréltem, de sokat nem ért maga a fém.

"Mi történt az elhunytakkal? Honnan szereztek az emberek tüzelőanyagot?"

Nos, bárki aki meghalt vagy megölték abban az időszakban, nem lett rendesen eltemetve.

Az emberek minden rendelkezésre álló földdarabot felhasználtak a célra, közel a házhoz, sokszor a saját kertben. 2-3 park átalakult temetővé, majd a háború után exhumálták a testeket és végső nyugalomra helyezték őket. Tudomásom szerint nem égettek el holttesteket, semmi ilyenről nem hallottam.

Óh, egy sokkal érdekesebb dolog a tűzzel kapcsolatban: néhány ember kilométereket gyalogolt az éjjel kellős közepén, hogy tüzet találjanak, majd egy égő fadarabbal a kezükben "vitték haza", hogy aztán begyújtsanak vagy főzzenek. Az öngyújtók és gyufák ritkaságszámba mentek és a legtöbb embernek nem volt annyi tüzelőanyaga, hogy folyton éghessen a láng. A legtöbb embernek egy folyamatos keresgélést jelentett az az időszak: élelmiszert, tüzet, fát, lőszert...

"Értékes volt a só?"

Igen, értékes, de nem annyira. A kávé és cigaretta többet ért.

"Mi a helyzet a cigarettával?"

Ahogy említettem már, alkoholból viszonylag sok volt, szinte bármire elcserélhettem gond nélkül. Szerintem akkoriban tízszer annyi alkohol fogyott, mint normális esetben, mert tisztításra, fertőtlenítésre is azt használták.

Másik oldalról nézve jó ötletet adtál. Ha van rá pénzed és helyed, akkor jó megoldás cigarettát, gyertyát és elemeket tartalékolni, amit aztán élelmiszerre cserélhetsz.

Azelőtt nem voltam prepper, nem volt időnk felkészülni. Néhány nappal a SHTF előtt még azt nyilatkozták a politikusok a tévében, hogy minden a legnagyobb rendben van. Amikor összedőlt a világ, akkor abból éltünk, amink volt.

"Mesélj többet a főzésről és az elérhető ételekről! Nem aggódtál amiatt, hogy az illatok odacsábíthatnak másokat is?"

A SHTF előtt árammal fűtöttem és főztem, ezért a krach után elcseréltem néhány holmimat egy öreg fakályhára. Betettem a konyhába, a kályhacsövet pedig egy falon át fúrt lyukon vezettem ki. Ezt használtam főzésre és fűtésre is.

Nyáron a hátsókertben főztem (téglakerítés körben, szerencsére).

Az étel illatáról: hm, ha elképzelem a helyzetet, ahol nincs áram, nincs csapvíz, csatorna hónapok óta, bomló testek az elhagyatott házakban, mocsok és szeméthegyek mindenhol, hidd el, nehéz bármilyen finom illatot érezni. Nem olyan volt, mint a filmekben, minden undorító, koszos és bödös volt.

Akadt néhány gond a főzéssel, de csak néhány. Mint korábban már mondtam, ha van elegendő ember, fegyver és akarat, akkor a legtöbb problémát meg lehet oldani.

Többnyire egyszerű tésztákat ettem, helyi növényekkel (ami nem igényelt túl sok sütést és olajat), és persze bármit megettem, amit be lehetett szerezni. A rizs pl. nagyon jó volt, mert kevés tüzelőanyag kellett hozzá. Azt hiszem szerencsés voltam, csak néhányszor fordult elő, hogy érdekes dolgokat, pl. galambot kellett ennem. Mindig volt valami, amit elcserélhettem, szerintem ez mentett meg, meg a fegyverek persze.

"Miért volt biztonságosabb éjjel közlekedni?"

Nappal alig voltak az utcán, mert egyrészt közel volt a frontvonal, másrészt mesterlövészek uralták a terepet. Úgyhogy bármi elintéznivalód volt, vagy valamit be kellett szerezni (pl. tüzelőanyagot: nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos volt!), akkor éjjel kellett menni. Nagyon fontos a friss információk beszerzése is, ekkoriban sokan meghaltak emiatt (mert el kellett hagyni otthonukat). Ne feledd, nem volt se újság, se tévé, se rádió, semmi, egyedül a pletykák terjedtek.

"Miért kellett egyáltalán kimenni éjjel?"

Otthon maradhatsz és megfagysz, éhenhalsz, vagy valamilyen fertőzésbe halsz bele. Vagy az életed kockáztatásával kimész és beszerzed ami kell.

"Hogyan kezelted a helyzetet, ha rádtámadt egy nagyobb banda?"

Engem csak a saját házam érdekelt. Körben téglafal volt, rengeteg fegyverrel rendelkeztünk, nem részletezném tovább. Már említettem a szomszédokból verbuvált védőszolgálatot, ami jól szervezett volt és távoltartotta a bandákat. Rengeteg lövöldözés volt, az biztos. Az elején nem volt sok fegyverem, csak egy világháborús pisztoly és egy puska, talán 100 lőszerrel, később pedig elcseréltem pár dolgot jobb fegyverekre. Emlékszem, egyszer egy autóakkumulátort adtam két puskáért. Na meg persze rengeteg lőszer kellett.

"Hogyan döntötted el, ki az ellenség és ki az, akiben megbízhatsz?"

A legtöbbször nem tudod megállapítani, hogy ki az ellenség vagy a barát, ez alól egyedül a családom és néhány barát a kivétel. De ha a barátodnak a gyereke és a te életed között kell választania, képzelheted ki fogja a rövidebbet húzni.

"Honnan szereztél tudomást a cserélhető tárgyakról, hogyan zajlott a kereskedés?"

A szóbeszéd alapján. Ha valaki azt mondta, hogy néhány házzal arrébb egy fickónak van néhány doboz konzerve amit elcserélne pl. lőszerre, akkor elmentem megkérdezni, mindig úton voltam keresni valamit. Ugyanígy, néhány ember a mi utcánkba is eljött kereskedni. Késő éjjel volt valamilyen piac a közeli sportcsarnok romjai között, de nagyon veszélyes volt odamenni, mert nem volt semmilyen biztonsági felügyelet.

"Hogyan barikádoztad el a házad, milyen biztonsági rendszerek védtek?"

Elég primitív módon, egyszerű téglafal a ház körül, homokzsákok az ablakban, ajtókban. Ezeket mindennel befedtük, amivel tudtuk: nagyobb fémtárgyakkal, kövekkel. A házon belül csak néhány lőrést hagytunk az "ablakokon". 5 fő mindig készen állt a harcra, egy ember pedig mindig az utcán őrködött, elrejtőzve.

"Hogyan kerülted el a mesterlövészeket? Mit lehet tenni ellenük?"

A legegyszerűbb, ha nappal nem közlekedik az ember, hanem otthon marad. Kevés mesterlövész volt, aki éjjel "dolgozott", de még éjjel sem merészkedtünk a nyílt utcára. Mindig kerestünk egy egérutat, törmelékeken keresztül, csöndben és gyorsan haladva.

"Mi volt a helyzet a vécézéssel? Hova mentél ki? Mivel törölted ki a feneked? Elnézést a kérdésért, de mindig ezen gondolkodtam, hogy ilyen helyzetben hogyan oldják meg ezt az emberek?"

Volt egy lapátunk és bármilyen közeli földdarab a ház körül megfelelő volt a célra, ami undorítóan hangzik, mert az is volt. Mosásra esővizet használtunk, néha lementünk a folyóra (de legtöbbször ez veszélyes volt). Többnyire nem volt vécépapírunk, ha sikerült is szerezni, akkoris csak cserével. Végig nagyon rossz volt a helyzet.

Ha adhatok egy tanácsot: először fegyvert és lőszereket szerezz be, minél többet. Ezután jöhet minden más a pénztárcádtól függően. Ha valamit elfelejtettél, nincs gond, mert mindig lesz valaki, akivel cserélhetsz. De ha nincs fegyvered, akkor nem fogsz tudni eljutni a piacra. Az első időszakban eltűnnek a gyengék, a többi harcolni fog.

Törekedj az apróbb dolgok beszerzésére, öngyújtóra, gyertyákra, tűzkövekre. Jó dolog, ha van egy áramfejlesztőd, de szerintem jobb ötlet ehelyett ezer öngyújtót venni. Az áramfejlesztő egy egész hadsereget fog vonzani, és üzemanyag sem lesz hozzá. Ezer öngyújtó nem foglal sok helyet, olcsó és bármire elcserélhető. Egy igazi SHTF helyzet teljesen átalakítja a gondolkodásmódodat, nehéz elmagyarázni, ezért mondok ennyi példát.

"Milyen egészségügyi ellátásban részesültek azok, akik megsérültek?"

A legtöbb seb lőtt seb volt, ami megfelelő kezelés hiányában legtöbbször halált jelentett. Az emberek mintegy 30%-a éli túl a lövést. Nagyon sokan haltak meg a sebek elfertőződése miatt. Nekem 3-4 kezelésre elegendő antibiotikumom volt, persze csak a saját családom részére.

Egyszerű dolgok tizedelték az embereket, mint pl. a hasmenés, ami megfelelő folyadékutánpótlás és gyógyszer nélkül néhány nap alatt halált okozhat (különösen gyerekeknél). Rengeteg gombás bőrfertőzés és ételmérgezéses eset volt, de tenni ellene nem lehetett szinte semmit. Alapvetően helyi gyógynövényekkel gyógyítottunk és ha megsebesült valakit, rakiát tettünk rá, amíg antibiotikumot nem találtunk. Én viszonylag jó voltam a sürgősségi eseteket tekintve, sebek ellátásában stb. Hogy mit tanultam ebből?

Hogy sok dolgot érdemes megtanulni még időben. Nézz utána az interneten, menj tanfolyamokra, elsősegélyre például. SHTF helyzetben minden megváltozik. Érdemes megtanulni, hogyan szúrjuk be az intravénás injekciót, mikor és milyen gyógyszert kell használni. Szerezzünk be tetanusz elleni oltást, kígyóméreg elleni szert, adrenalint (allergiás esetekre) stb. Nem nehéz megtanulni, hogyan kell használni ezeket.

Tisztázzunk valamit. Természetesen a való világban semmi ilyet nem csinálhat az ember, ha nincs megfelelő végzettsége hozzá (pl. orvosok, nővérek). SHTF szituációban viszont senki nem fogja elkérni a papírokat. Érdemes megtanulni pár dolgot és megfelelő egészségügyi csomagot összeállítani magunknak.

"A helyi pénz ért még valamit? Lehetett használni vásárlásra?"

Nem, nem igazán. Néha külföldi valutával fizettünk (dollárral vagy német márkával), de a váltási arány elképesztő volt. Például egy doboz babkonzerv 30-40 dollárba került (ami normális esetben talán csak 50 cent?). Gondolom valakinek volt feketepiaci kapcsolata és jó üzletet csinált ebből. De ez ritka volt, többnyire egymással cseréltek az emberek. A helyi pénz néhány hét, talán néhány hónap alatt teljesen összeomlott.

"Milyen volt a biztonság általában?"

Nagyon primitív volt ez is, hiszen erre sem készült fel senki. Az ablakok kitörve, helyettük homokzsákok és kövek mindenhol, a tetők megrongálódtak az ágyúzás miatt. Én minden este eltorlaszoltam a bejáratot törmelékkel és egy létrával közlekedtem a kerítésen át. Amikor hazaértem, akkor kiabáltam a bent lévőknek, akik odahozták a létrát és így tudtam bemenni.

Talán furán hangzik, de a legbiztonságosabb házakat törték fel először. Volt jónéhány szép ház a szomszédságban, magas téglakerítéssel, kutyával, riasztóval, acélráccsal az ablakokon stb. Sejtheted, mi történt: a rablóbandák első célpontjai ezek voltak.

Szóval a biztonság egy fontos dolog, de ne csináld feltűnően! Az én lakásajtóm acélból készült, de csak azért, hogy egy rövid ideig biztonságot tudjon nyújtani. Ezután elhagyom az épületet, hogy egy nagyobb fegyveres csoporthoz csatlakozzam vidéken (családhoz, barátokhoz).

Az én esetemben a migráció nem történhetett meg, mert annyira gyorsan történtek az események: az ellenséges csapatok körbezárták a várost és kész, semmilyen úton nem lehetett elmenekülni. De hallottam, hogy vidéken valamivel jobb volt a helyzet, mert volt földjük, kukoricájuk, búzájuk, gyümölcsfáik stb. Rossz volt ugyan, de mégis egy kicsivel jobb a városiakénál. Egy dolog biztos, ha lett volna kiút, akkor használtuk volna - de nem volt.

"Mi volt a helyzet a bankokkal, üzletekkel?"

A teljes pénzügyi rendszer összeomlott, egy évig se bank, se kölcsön, se hitelkártya nem volt. Bonyolult kérdés, hiszen van, aki még most, csaknem 20 évvel később is pereskedik az Európai Bíróságon a pénzéért a bankokkal. A bankok átalakultak, más fizetőeszközt használunk, a nevüket többször is megváltoztatták, hiperinfláció köszöntött be, eltűntek papírok stb...

Sok probléma adódott az ingatlanok tulajdonjoga miatt. Az apámnak volt például egy lakása, amit a háború miatt el kellett hagynia. A háború befejeztével négy évig kellett bíróságra járnia, hogy bizonyítsa, tényleg övé a lakás (nem volt elég papírja róla, mert attól fontosabb dolgokat vitt csak magával). Másrészről a háború idején egyszerűen csak beköltöztek az emberek az üresen álló házakba.

Korábban már említettem a vidéki településeket. Abban az időszakban alig volt mozdítható jármű. Emlékszem egy tank és egy Lada Niva párosról a frontvonalról. A Lada tetejét levágták és egy gépfegyvert hegesztettek rá. Csak akkor mozdultak meg, amikor lőni kellett, többnyire lerombolt házak mögött parkoltak. A civil lakosság számára gyakorlatilag nem volt közlekedés, az utakat törmelék borította, nem volt biztonságos rajtuk haladni és az üzemanyag is drága volt.

Hogy ne keltsenek feltűnést, az emberek nagy figyelmet szenteltek az öltözködésre. Városon belül nem volt érdemes jól kinézni, mert rögtön értékes célponttá vált az ember. Nem volt érdemes a legjobb fegyvert beszerezni, mert lőszert alig lehetett hozzá kapni (és szintén feltűnő).

Mondjuk úgy, hogy ha holnap lenne a SHTF, mindent meg fogok próbálni, hogy úgy nézzek ki, mint bárki más az utcán. Ha mindenki retteg, kétségbeesett, zavart és esetleg sikít, akkor én is azt fogom tenni. Semmi csicsás dolgot nem fogok hordani, hogy azzal kiabáljam a nagyvilágba: "Gyertek rablók és vegyétek el tőlem!". Csendben, feltűnés nélkül fogok maradni, megfelelően felfegyverezve és felkészülten fogom várni, hogy mik a lehetőségeim. Ha teljesen el is kell menekülnöm, egyetlen éjszaka alatt megtehetem a bátyámmal és a barátaimmal. Talán nevetségesen hangzik, de soha senkinek ne mutasd meg a felszerelésedet a családodon kívül!

Bármilyen biztonságos is a házad, bármilyen jó is a fegyvered, ha azt látják az emberek, hogy téged érdemes kirabolni, akkor ki is fognak. Légy unalmas! Ez csak az én véleményem, talán nem minden esetben a legjobb megoldás.

Néhány szó még az üzletek és benzinkutak kirablásáról. Annyira gyorsan és hirtelen történt az egész, hogy mire a lövöldözés egyáltalán elkezdődött, már minden üres volt. Törekedtek ugyan a biztonságra a szervek, de néhány hét alatt darabjaira hullott az egész.

Eddig tartott Selco beszámolója, az eredeti verziót a http://shtfschool.com/  oldalon lehet olvasni.

Várom a kommenteket, véleményeket (ha valamit elgépeltem, vagy hülyén fogalmaztam, azt is lehet)!