Városi túlélő

Selco az egészségügyben dolgozott a délszláv háború kitörésekor, így beszámolójának egyik fontos pontja volt a rendszer összeomlásának bemutatása. Már az első hetekben gyakorlatilag megszűnt az ellátás, a kórházak felszerelés és személyzet nélkül maradtak - ahogy az átlagember is hasonló sorsra juthat ha nem készül fel időben néhány alapvető gyógyszer, készítmény beszerzésével, ill. ha nincs elegendő ismerete az otthoni gyógyászat terén. A patikában vény nélkül kapható gyógyszerek mellett érdemes lehet beszerezni egy elsősegély dobozt, de hasznos lehet még a gyógynövények ismerete és egy elsősegélynyújtó tanfolyam is.

Alapvető gyógyszerek

Általában tudjuk, hogy mely készítmények váltak be a leginkább megfázáskor, melyik a számunkra leghatékonyabb lázcsillapító vagy görcsoldó szer. Mielőtt részletesebben belemennénk, meg kell jegyezni, hogy minden gyógyszer egyben méreg is lehet, ha nem megfelelően alkalmazzuk, tároljuk stb. Elsősorban a gyerekekre kell ügyelni, számukra mindig elérhetetlen helyen kell lennie a házipatikánknak (célszerűen egy magas polc tetején, zárható dobozban)! Ha egy helyen tároljuk a gyógyszereinket, akkor időt és pénzt spórolhatunk, mert a lejárt készítményeket egyből kiszúrhatjuk és pótolhatjuk. Hasonlóan a többi felszereléshez, a gyógyszerkészletünket is apránként beszerezve érdemes feltölteni.

Selco egy kisvárosi átlagember, akinek életét teljesen felforgatta a délszláv háború. Tapasztalatait először egy internetes fórumon osztotta meg, majd a nagy érdeklődés miatt végül egy nagyobb terjedelmű írásban összegezte. Ezt az írást fordítottam le magyarra, amit most közzéteszek ezen a blogon. Sok érdekességet tartogat az írás, úgyhogy nem is húzom tovább, innentől Selcóé a szó.

Bevezetés

A Balkánról származom, s mint sokan tudjátok, '92 és '95 között ez maga volt a földi pokol. Egy teljes évig kellett élnem és túlélnem egy 50-60 ezer lelket számláló kisvárosban áram, üzemanyag, csapvíz, élelmiszerellátás vagy bármilyen más termék nélkül, semmilyen törvény és kormány nem létezett. A város egy éven át volt bekerítve, elzárva a külvilágtól és az tényleg egy SHTF szituáció volt.

Nem volt szervezett hadsereg vagy rendőrség, ehelyett azok akiknek fegyvere volt, csoportokba verődve próbálták megvédeni házukat, családjukat. Néhányan közülünk jobban fel voltak készülve, de a legtöbb család csak néhány napra való tartalékkal rendelkezett, csak néhányunknak volt pisztolya vagy kalasnyikovja, amikor az egész elkezdődött.

Alig egy-két hónapon belül megjelentek az első szervezett rablóbandák, a kórházak úgy néztek ki, mint a hentesbolt, az egészségügyi alkalmazottak 80%-a nem ment be dolgozni, a rendőrség eltűnt.

Én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert ekkoriban nagy volt a családom (15-en laktunk egy nagy házban, 5-6 pisztollyal, 3 kalasnyikovval), úgyhogy legtöbben közülünk túlélték a helyzetet.

Emlékszem, az USA légiereje 10 naponta ledobott némi segélyt a körbezárt városba, főleg élelmiszert, de ez nem volt elég. Néhány ház kertjében zöldséget termeltek, de a legtöbb helyen semmit.

3 hónappal később kezdtek el terjedni az első pletykák éhhalálról, halálra fagyott emberekről. Mi minden ajtót, ablakkeretet kiszaggattunk az elhagyatott házakból, én az összes bútoromat elégettem, hogy legyen fűtésem. Sokan meghaltak különböző fertőzésekben, főleg a szennyezett víz miatt (az én családomból ketten), esővizet ittunk, számos alkalommal ettem galambot és egyszer patkányt is. A pénz szart sem ért.

Cserekereskedelmet folytattunk a helyi feketepiacon, pl. egy szelet marhahúsért kaphattál több órára egy nőt (ami borzalmasan hangzik, de ez volt a valóság), emlékszem legtöbbjük kétségbeesett anyuka volt. Gyertyák, öngyújtók, antibiotikumok, üzemanyag, elemek, lőszer és természetesen étel - állatokként harcoltunk ezekért. Ebben a  helyzetben sok minden megváltozott, a legtöbb emberből szörnyeteg lett, borzalmas volt.

Az erő a számokban rejlett: ha egyedül voltál otthon, szinte biztosan kiraboltak és megöltek, bármennyire is fel voltál fegyverkezve. Mindegy, a háborúnak vége, köszönhetően Amerikának. De nem volt fontos, hogy melyik oldalnak volt igaza.

Csaknem 20 éve volt mindez, de higgyétek el, nekem olyan, mintha tegnap történt volna. Mindenre tisztán emlékszem és azt hiszem, sokat megtanultam akkoriban.

A feleségem és én most már jól fel vagyunk készülve, felfegyverkeztünk, tartalékoltunk és tanultunk. Mindegy, hogy mi fog történni, földrengés, háború, cunami vagy földönkívüliek támadása, a legfontosabb, hogy meg fog történni.

Tapasztalatom alapján a számokban rejlik az erő, egyedül nem lehet túlélni. Legyen a családtagjaiddal szoros a kapcsolat, válogasd meg barátaidat alaposan és készülj fel mindegyikükkel!

/a továbbiakban a fórumtársak kérdéseit, majd Selco válaszait olvashatjátok - szerk./

Sok olvasó tette fel a kérdést az elmúlt hetekben, hogy mégis mi értelme felkészülni, mi rossz történhetne Magyarországon? Hiszen egy viszonylag szerencsés földrajzi elhelyezkedésű, mérsékelt éghajlatú országról beszélünk, ahol gazdagok az erdők, elegendő vízkészlettel és utánpótlással rendelkezik, háború vagy igazán nagy gazdasági válság évtizedek óta nem sújtotta, mondhatni "semmi érdekes nem történik". Nos, én részben éppen ezért gondolom azt, hogy a magyar átlagember az átlagosnál jobban ki van téve a veszélynek. Több mint egy emberöltő telt már el azóta, hogy Magyarország a saját területén háborúzott volna, komoly megpróbáltatásnak kitéve nem csak a fronton harcolókat, de azokat is, akik civilként próbálták átvészelni ezt az időszakot. Hosszú évtizedek teltek el a világrekordnak számító hiperinfláció óta, alig van már, aki elsőkézből mesélhetne ennek tapasztalatairól, a 15 óránkénti árduplázásról. Ezért is tartom fontosnak elgondolkodtatni az embereket, hogy nem egyedi, elszigetelt eseményekről beszélünk, amikor egy-egy személynek, családnak, közösségnek, vagy akár egy egész nemzetnek kell túlélő üzemmódba kapcsolnia. A történelem tucatnyi példát ismer, amikor a magyaroknak is szembe kellett nézni különleges kihívásokkal, talán csak a szerencsének és a véletlenek egybeesésének köszönhetjük, hogy az elmúlt évtizedek viszonylag nyugodtan teltek. Ez a tudás, a túlélési ösztön megkopott az idő múlásával, hiszen nincs aki vagy ami időről-időre emlékeztetné a magyarokat, hogy a világ nem mindig rózsaszín körülöttünk. Japánban a földrengések magas kockázata miatt a legtöbb ember felkészülten, fegyelmezetten várja az esetleges következő rengést (Mit tanulhatunk tőlük?). De szerte Délkelet-Ázsiában ma már éberebbek az emberek a 2004-es cunami óta. Az Egyesült Államokban sok helyen a hurrikánok, északabbra a zord telek miatt készülnek fel előre az emberek. Fekete-Afrikában a víztisztítás lehet életmentő tudás, de Zimbabwéban a gazdasági-társadalmi problémák miatt is kénytelenek az emberek másként gondolkodni.

A mai cikkben a katasztrófavédelem és egyéb források segítségével megpróbálom végigvenni a leginkább valószínű, ill. leggyakoribb eseményeket, amik bármelyikünkkel megtörténhetnek Magyarország területén, akár a következő órában. Röviden lesz szó magáról az eseményről, majd néhány tanácsot is megosztok a megelőzésről és a kármentésről, a különböző lehetőségekről.

A 3-as szám lehet a kulcsa egy vészhelyzet túlélésének. Ha prioritás alapján szeretnénk sorbaállítani szükségleteinket, ez segítséget nyújthat. A hármas szabály ismeretével mindig a lehető legjobb döntést hozhatjuk baj esetén.

"Sok kezdő gondolja úgy, hogy az élelemszerzés a legfontosabb, amit túléléskor tenni kell. Úgyhogy az egész napjukat bogyók gyűjtögetésével töltik, minden energiájukat erre fecsérlik, miközben rájuk esteledik. Kezd hűvös lenni. Beborul az ég, esni kezd. Ennivalójuk még mindig nincs, fáradtak s fedél sincs a fejük felett. Nem szívesen lennénk ebben a helyzetben. Hát te?"

forrás

Méltánytalanul kevés szó esett eddig itt a blogon a legfontosabb túlélési "kellékről", amire mindenkinek szüksége lesz, mégpedig a vízről. Elengedhetetlen minden preppernek valamennyi vizet tárolnia, de a víz súlya korlátozza a lehetőségeinket, ahogy nagyobb mennyiség tárolásakor is már egyre több problémával kell szembenézni, pangással, algásodással, de egy nagyobb víztartályt (IBC) eleve körülményes kezelni, helyet találni neki otthon stb. Kézenfekvő tehát a megoldás: pótolni kell a vizet! Viszont ha nem áll rendelkezésre csapvíz, akkor azonnal problémákba ütközünk, hiszen honnan lehet tiszta, baktériumoktól és élősködőktől, kosztól mentes, finom vizet szerezni? Ezekre próbálok néhány megoldást keresni a mai cikkben.

A sorozat befejező darabjáról esik szó ebben a cikkben, jó olvasgatást!

A lista

„Állíts össze egy listát arról, hogy mit szereznél be, ha újból csinálhatnád”

Nomad kért meg erre. No, ez itt egy jó ötlet, tán tanultok a hibáimból. Sok olyan dolog van amire az ember nem gondol míg túl késő.

OK, szóval vissza az egész. Megjelenik nekem a jótündér 2 évvel a krízis előtt és azt mondja:

-„A hazád 2 éven belül belecsúszik a pöcegödörbe aranyom, ez az utolsó figyelmeztetésed!”

Nos, számos olyan dolog van, amit másképp tennék, meg számos olyan dolog, amit vennék.:

Élelmiszer!

Mindjárt kitérek rá, de az bizonyos, hogy soha nem lehet túl sok konzerved valamint tartósan tárolható élelmiszered odahaza. Talán itt hibáztam a legnagyobbat, ez bizony elkerülte a figyelmemet.

Ma beszélgettem Nomad kérdéséről az asszonnyal, megkérdeztem tőle neki mi a véleménye, és annak ellenére, hogy ő tán nem annyira fanatikus ezzel az egész túlélési stratégiával kapcsolatban mint én, rögtön rávágta: „Ételt vennék. Emlékszel amikor csak egy kis üveg olajat, tejet, cukrot meg lisztet lehetett venni egyszerre? Emlékszel az üres polcokra a boltokban?”

Igen, határozottan több élelmiszert! Különösképpen olyat, mely évekig eláll.

Különböző okokból kifolyólag számos példát láthattunk az elmúlt években az ún. pánikvásárlásra, vagy vásárlási pánikra. Ez annyit tesz, hogy valamilyen szokatlan, esetleg szélsőséges esemény folytán az emberek (néha szó szerint) megrohamozzák az üzleteket, hogy felvásároljanak bizonyos készleteket. A félelem lehet valós, de lehet pletykákon alapuló is, a következmény viszont minden esetben ugyanaz: üresen tátongó üzletek, bezárt benzinkutak, akár napokig, hetekig tartó áruhiány. Előző cikkemben már érintettem a kérdést, amikor a bolgár vagy bosnyák pánikvásárlásról írtam, ma egy kicsit jobban körbejárom a témát.

Néhány napra a katasztrófa markától

Egy igen érdekes tanulmányt találtam (pdf), melyet David Korowicz, ír fizikus, ökológus neve fémjelez. A kutatásai szerint egy átlagos, modern város mindössze 3-4 napra elegendő élelmiszertartalékkal rendelkezik. Ennek oka az, hogy a mai logisztikai rendszerek ún. JIT-elv (just in time) alapján működnek, azaz a megvásárolt, kifogyó készleteket 1-2 nap alatt töltik fel újra, gyakorlatilag a hét minden napján. Ha ezt a bonyolult rendszert valami megbolygatja, a rövid zavaron felül akár a teljes rendszer is összeomolhat napokon belül, ami végül a teljes gazdaság leállását is előidézheti. Alább egy pontosabb leírást közlök ebből, hogyan is működik ez a gyakorlatban, ha például üzemanyaghiány miatt nem közlekednének a teherautók.

A 2000-es évek elején Ukrajna és Oroszország között elszámolási vita alakult ki az Európába tartó tranzitvezetékeken át szállított földgáz árát illetően. Az ukrán fél az árat sokallotta, míg az oroszok a vezetékek megcsapolásával vádolták a másik felet. Néhány kisebb leállást követően 2009 januárjában alakult ki a legsúlyosabb helyzet, amikor gyakorlatilag teljesen megszűnt a gázszállítás, ellátási gondokat okozva számos európai országban.

A leállás hatása Magyarországon és más közép-európai országokban

A Magyarországra küldött gáz szállítása január 6-án állt le, de már napokkal előtte is alacsonyabb nyomásról és kevesebb mennyiségről számoltak be a gázcégek. Még aznap este elrendelték az I., majd másnap már a II. kategóriájú gázkorlátozást, amely a nagy ipari fogyasztókat érintette, számos nagyüzem állt le kényszerből. A bajt tetézte, hogy Közép-Európában ekkor igen zord tél tombolt, akár -20 fokos hőmérséklettel. Január 8-ára már jelentősebb mennyiségű gáz érkezett Németországból Ausztrián át, ill. a stratégiai készletből is feloldottak némi tartalékot, amivel olyannyira sikerült mérsékelni a zavart, hogy még aznap eltörölték a II. kategóriájú korlátozást. A január 11-én aláírt megállapodás után Ukrajna és Oroszország rendezte a vitát, de a szállítás csaknem egy héttel később, 17-én indult csupán újra. A gázkorlátozás hatására számos nagyvállalat szüntette be ideiglenesen tevékenységét, köztük az esztergomi Suzuki vagy a gyulai Húskombinát is felfüggesztette a gyártást. Számos hőerőművet átállítottak a valamivel drágább olajalapú tüzelésre, hogy így termeljenek elektromos energiát.

"Ebben a vadonatúj sorozatban Gary Humphrey-t, a brit különleges erők volt tagját és az amerikai autóőrültet, Bill Wu-t otthagyják a világ valamely távoli pontján egy kis piros autó társaságában. Az a feladatuk, hogy az autóval eljussanak valamilyen ember lakta helyre. Azonban mindegyik kiindulási pontra jellemző, hogy oda ember autóval még sohasem merészkedett. Nincsenek megfelelő utak, nincsenek tartalék alkatrészek és nincsenek napi élelmiszeradagok. A párosnak magára és az autóra kell hagyatkoznia az idővel és a tereppel folytatott küzdelemben. A fagyos és veszélyes vulkáni hegycsúcsról való leereszkedéstől az esőerdő nedves, sűrű növényzetén való átjutásig a különleges páros csak azt használhatja fel, amit helyben megtalál, hogy a közönséges autót egy minden célra alkalmas terepjáróvá varázsolja. Vajon sikerül-e legyőzniük minden akadályt a civilizáció felé vezető úton? Vagy a körülmények végül a kétségbeesésbe hajszolják őket?"

Premier: szeptember 13-án csütörtöktől, 22:00-kor a Discovery Channelen

Egy érdekes ábrát találtam ezen az oldalon. A túlélési fokozatokat egy piramissal teszi látványosabbá, ahol a piramis csúcsa jelenti a legkisebb, a talpa a legnagyobb veszélyt, ill. kockázatot. Valahol olvastam egy másik véleményt is ezeket a szinteket illetően, ő a túlélés veszélyének szempontjából különböző színekkel állította sorrendbe őket. A kettőt kombinálva született az ötlet a színes piramisról, amit most meg is rajzoltam szépen (remélem). Tehát a színek a zöld, narancs, vörös és fekete, sorrendben mutatják a veszély mértékét.

Ugyanezen elv alapján kezdheti el mindenki összeállítani a maga felszerelését: a zöld eseményekhez már akár egy hétvégi bevásárlással elegendő csomagot állíthatunk össze, míg az összetettebb, többheti (narancs), többhavi (vörös), esetleg önellátó berendezkedéshez (fekete) pedig értelemszerűen egyre több felszerelésre (és tudásra!) lesz majd szükségünk. Ha valaki még új a preppingben, célszerű a zöld fokozattal kezdeni, például egy túlélőzsák összeállításával. Érdemes feljegyezni, hogy általában mennyi ételt, italt fogyasztunk egy nap alatt, ezt szorozzuk meg 3-mal, és máris van egy jó becslésünk a zsákban tartott élelmiszer mennyiségét illetően. Szorozzuk meg 90-nel és nagyjából sejthetjük mire lesz szükségünk egy nagyobb földrengés vagy más katasztrófa után egy vörös eseménykor, amíg helyre nem áll a rend. Látható, hogy egy négytagú családnál, akiknek nincsenek megfelelő tartalékaik, milyen kockázatot is jelenthet egy több hétig elhúzódó krízis. 30 nappal számolva ez 360 adag (!) ételt, 480 liter (!) vizet, tisztálkodószereket és ruházatot jelent. Ne felejtsük el, ezek csupán a puszta fizikai túléléshez szükséges, alapvető értékek, civilizált életre, tusolásra, nassolásra, kikapcsolódásra, utazásra még nem is gondoltunk. Érdemes még ma elgondolkodni a lehetőségeinken és a tettek mezejére lépni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva, ne kelljen katasztrófavédelemre vagy egyéb szervekre hagyatkoznunk, ha valami baj ütné fel a fejét.

Képzeljük el az adott szituációt. Emberünk reggel felkel, első útja a mellékhelyiségbe vezet. Elvégzi a dolgát, majd a kallantyút meghúzva leöblíti azt. Meglepetésére azonban a tartály nem kezd el sziszegni és feltölteni magát vízzel. Mint később kiderül, a településen mindennemű vízszolgáltatás megszűnt egy komoly műszaki probléma miatt és várhatóan csak egy hét múlva tudják helyrehozni a szakemberek a hibát. Addig viszont senki nem tudja visszatartani a dolgot, mihez is kezdjünk hát, ha mégis muszáj menni?

Miért olyan nagy baj ez?

Az első nyilvánvaló dolog a bűz. Sem a vizelet, sem az emberi ürülék nem ereget kellemes szagokat (bár édesanyám szerint a babapisit meg is lehet inni, olyan tiszta :D ), egy több órája vagy akár napja a vécécsészében maradt produktum pedig igen erős bűzt áraszt. Egy többtucat lakást magában foglaló bérháznál vagy panelépületben ez a probléma többszörösen jelentkezhet, míg végül az egész ház pöceszagot fog ereszteni amiatt, hogy a csatornarendszert már nem sikerült elérnie a végterméknek. Senki nem szereti ezt az élményt, de az orrfacsaró illatok valójában csak a kisebbik probléma.

Az argentin államcsődöt túlélő Fernando beszámolójának második része következik a mai cikkben. Az írást ezúttal is eredeti formájában olvashatjátok.

A szürkegazdaság - feketepiac

Amint a SHTF, a feketepiac pillanatokon belül felüti a fejét mindenütt.

Hazámban a „szürke gazdaság” gyakorlatilag mindenhol elfogadottá vált végül is. Eleinte a hangsúly a szakmunka és iparcikkek ételre cserélésére helyeződött. Egyes körzetek, városok kialakították saját csere-piacaikat, és létrehozták saját „értékpapírjaikat” amit pénzként, pénz helyett használtak a cserekereskedelemben. Ez persze nem tartott sokáig. Ezek az „értékpapírok” könnyen másolhatóak voltak akárki házi számítógépén, így hát mindenki visszaállt az „igazi” pénz használatára.

1. Élelmiszer felhalmozása: Megfelelő mennyiségű élelmiszer nélkül gyorsan végetérhet a túlélésünkért folytatott küzdelem. Alapvető élelmiszereket (liszt, rizs, bab stb.) nem nehéz tárolni nagyobb mennyiségben sem és néhány óra alatt hetekre elgendő mennyiséget tehetünk el könnyedén. Természetesen ügyeljünk a megfelelő hely kiválasztására, hogy a beázást, napfénytől való felmelegedést stb. kiküszöböljük.
   
   
2. Élelmiszer tartósítása: Valamelyest az első ponthoz tartozik még egy újabban feledésbe merült technika, az élelmiszertartósítás. A legtöbb élelmiszer ugyanis viszonylag hamar veszít minőségéből, tápértékéből és megromolhat. Némi gyakorlással megtanulhatjuk a befőttkészítés, konzerválás, füstölés, fagyasztás, szárítás stb. trükkjeit, hogy ne vesszen semmi kárba.
   
   

"Természeti katasztrófák… Társadalmi összeomlás… Háborúk… Világméretű járványok… Egyes amerikaiak szerint küszöbön a nyugati civilizáció és a mai világrend vége, ezért eljött a legváltozatosabb, legötletesebb és leggátlástalanabb TÚLÉLÉSI PRAKTIKÁK ideje. De vajon mennyit ér majd a katonai képzettség és a semmiből is főzni tudás, ha valóban bekövetkezik a megjövendölt apokalipszis? A Nat Geo meghökkentő sorozata megszállott túlélőművészeket faggat, s föld alatti rakétasilókba, féllegális lőterekre és önellátó gazdaságokba látogat."

A műsor weboldala itt érhető el.

A találatért köszönet Bigskorpinak!

Találtam egy érdekes írást az 1999-2002 között csődbement ország egyik túlélőjétől, bizonyos Fernandótól, aki FerFal néven publikálta akkori tapasztalatait. Az írás eredetileg angolul jelent meg egy amerikai oldalon, melyet tc nevű blogoló fordított le magyar nyelvre. Elég hosszú, mintegy 35 oldalas cikkről van szó, amelyből néhány részletet ragadnék ki egy cikksorozat erejéig. A szövegen nem változtattam, mindent az eredeti állapotban hagytam néhány apró elütés kijavítását kivéve.

Jó olvasgatást!

Ahhoz, hogy felszerelésünket biztonságban tudjuk, érdemes megfelelően becsomagolni azt a hátizsákba. A precízen bepakolt hátizsákban egyrészt könnyebb eligazodni kinyitáskor, másrészt helyet is spórolhatunk, ha ügyesen osztjuk be a helyet. A következőben néhány tippet olvashattok a csomagoláshoz.

1. A nehéz, masszív dolgokat érdemes a hátizsák aljába tenni. Ezzel egy stabil alapot alakíthatunk ki, ami meggátolja, hogy a zsák felboruljon, elmozduljon. Biztonságosabb felemelni egy így bepakolt hátizsákot. Mivel a súlypont a vállaink alatt fog elhelyezkedni, így az egyensúlyt is könnyebb megtartani haladás közben (a vállunk vonala fölé pakolt nehezebb tárgyak kibillenthetik az embert menet közben).
   
   

Korábbi cikkekben már foglalkoztam különböző felszerelésekkel, sátrakkal, túlélőzsákkal vagy hogy hogyan tároljunk vizet. Arról eddig nem ejtettem szót, hogy ha beütne a krach és el kellene hagynunk a biztonságot jelentő otthont, hogyan tehetnénk meg ezt a lehető leghatékonyabban. Általában ugyanis igaz az, hogy az A-terv alapján lehetőség szerint maradjunk a lakásunkban, az "erődünkben" és ott próbáljuk átvészelni az árvizet, lázadást vagy bármi mást. De ha mégis elő kellene venni a B-tervet és a túlélőzsákunkkal a hátunkon elindulni a világba, melyik közlekedési módszer lehet vajon a legjobb megoldás?

A gyaloglás

Az első (és ironikus módon az utolsó) megoldás természetesen saját magunk, az emberi test. Ha minden elromlana és semmilyen más jármű nincs elérhető közelben, gyalogolni még akkor is tud az ember. Fontos, hogy vigyázni kell testi épségünkre, hiszen szó szerint a bőrünkre mehet a gyaloglás, ha lesérülünk például. Testünknek ugyanannyira túl kell élnie a nehéz helyzetet, ahogy nekünk magunknak (azaz az elménknek) is. Ha el kell hagyni tehát az otthont, számos megoldást tud nyújtani az emberi test: sétálhatunk, mászhatunk (pl. hegyre, fára), futhatunk vagy éppen úszhatunk is. Elképzelhető, hogy hosszú ideig kell sötétben, kényelmetlen, rideg helyen várakozni, mielőtt továbbhaladhatunk, ami megviselheti a szervezetet. Érdemes tehát körültekintően bepakolni a túlélőzsákunkba, hogy csak az igazán szükséges felszerelést vigyük magunkkal. Szintén számításba kell venni saját terhelhetőségünket, hogy mekkora terhet, mennyi ideig tudunk magunkkal cipelni. Sok prepper ezért rendszeresen kipróbálja, leteszteli a felszerelését: egy kirándulás teljes menetfelszereléssel a közeli erdőbe, hegyekbe remek támpontot adhat, hogy mire képes a testünk. Egy-egy, a szabadban töltött éjszaka pedig rávilágíthat arra, hogy milyen eszközökre, élelemre, ruházatra van igazán szükségünk. Van-e megfelelően strapabíró cipőnk? Mikor gyalogoltunk utoljára 10 km-nél többet ebben a cipőben? Vízálló a cipő, vagy gyorsan szárad-e? Érdemes felszerelésünk minden elemét végigvizsgálni, vagy élesben letesztelni, hogy megfelel-e a célra. Elsősorban az időjárásálló (víz, szél, hideg-meleg) felszerelést részesítsük előnyben.

Előnyök:

Az emberi test gyakorlatilag bármilyen terepen képes keresztülmenni. Nem igényel speciális üzemanyagot, egy megfelelően összeállított élelmiszercsomaggal hatalmas távolságot tehet meg bárki. Szintén előnyös lehet, hogy viszonylag csöndben, feltűnés nélkül tud így közlekedni az ember.

Hátrányok:

Alacsony terhelhetőség, lassú sebesség, az időjárás viszontagságainak teljesen ki van téve, nehéz lehet haladni csoportban (lásd korábbi cikkemet erről).

Mint mindannyian tudjuk, a víz az életet jelenti az ember számára. Túlélni nélküle képtelenség. Mint városi túlélőnek tehát, nekünk is fel kell készülnünk erre és vizet raktározni szükség esetére. Ha beütne a krach és a csapból nem folyna az ivóvíz, ha a megszűnő áramszolgáltatás miatt a pumpa is bemondaná az unalmast a kútban, akkor könnyen életveszélynek tehetjük ki magunkat - szükségtelenül. Ebben a cikkben néhány, a víz tárolásával kapcsolatos témát boncolgatok.

Ha beütne a krach, legyen az természeti katasztrófa, gazdasági válság, polgárháború vagy akármi más - egyedül vagy csoportban lenne a jobb és könnyebb túlélni? Magányos farkasok, társaságot kedvelők, előnyök és hátrányok a mai cikkben.

A vita alapja

Sok ember számára a függetlenség (hogy túléljen a világban külső segítség nélkül) többnyire csak egy álom. Hollywood milliókat keresett a magányos hősök sztorijaiból, akik mindent és mindenkit túlélnek, egy korábbi cikkben foglalkoztam is ilyen filmekkel. A filmek főszereplői egytől-egyig kemények, szívósak, a jég hátán is megélnek. Az igazság az, hogy néhány tanulmány szerint 80% az esély a hosszútávú túlélésre csoportban, míg mindössze 20%, ha egyedül vág neki az ember. Hősként tehát nem lesz egyszerű dolgunk, talán ezért is nevezik őket hősnek. De lássuk pontokba szedve az előnyöket és hátrányokat, hogy jobb képet kaphassunk a két lehetőségről (néhány pontnál átfedve egymást).

A BOB-unk legjobb esetben tartalmaz egy sátrat vagy egy ponyvát. De mi alapján düntsük el, hogy számunkra melyik a legjobb megoldás? Néhány érv és ellenérv következik.

Neil DeGrasse Tyson amerikai asztrofizikus, tudós szerint a világ nem a barátunk. Ha a föld bármelyik pontján ledobnak minket meztelenül, akkor 48 órán túl nem fogjuk túlélni a helyzetet. Fogadjuk el ezt, mint tényt és nézzük meg, milyen eszközökre lesz feltétlenül szükségünk ahhoz, hogy a 49. órát is megéljük. A 2011. március 11-én bekövetkezett földrengést cunami követte a japán partoknál, amit tetézett még a rendkívül hideg időjárás, az áramkimaradások és egy atomerőmű meghibásodása is; mindennek tetejébe még a gazdaság is összeomlás közeli állapotba került.

Az okok
Az alapvető kiváltó oka a földrengéseknek a földkéreg lemezeinek egymáshoz érintkezése: ezek közeledhetnek, távolodhatnak egymástól. Pl. az Atlanti-óceánban lévő lemezek távolodnak egymástól, míg pl. az indiai lemez Ázsia felé közeledik, kialakítva a Himalája-hegységet. Képzelhetjük mekkora erők szabadulhatnak fel, ha ilyen mennyiségben indul meg a föld!
Japánban a legtöbb épületet 7.5 erősségű földrengésekre tervezik, azaz egy ekkora erősségű rengést kell az épület szerkezetének elviselnie károsodás nélkül. Mivel a Richter-skála logaritmikus, ezért egy 8-as erősségű rengés már 10-szer rosszabb egy 7.5-nél, egy 9-es pedig már 100-szor rosszabb. A márciusi földrengés tehát nagyjából 50-100-szorosan meghaladta a tervezett határértékeket. Ennek ellenére nem is a földrengés okozta a legnagyobb problémát, hanem az azt követő cunami. Sajnos még a legfelkészültebbeket is meglepte a szökőár, aminek méretére jellemző, hogy egész vonatszerelvényeket vitt el magával nyomtalanul. Az atomreaktor meghibásodása pedig a hűtőrendszer miatt következett be, ami nem a szabványoknak megfelelően épült és nem bírta a megpróbáltatást.

Ebben a cikkben a Bug Out Bag-gel (BOB) foglalkozom, azaz magyarul a menekülőzsákkal.

Miért van szükségünk menekülőzsákra?
Túlélési tippek után kutakodva jövünk rá sokszor, hogy vannak kezelhetetlen helyzetek az életben, amikor már nem tudjuk befolyásolni a történéseket. Ez bármi lehet: a házunk összedőlésétől kezdve helyi erdőtüzeken át egészen a világméretű krízisig gyakorlatilag akármi. A prepperek között általában az a jellemző nézet, hogy mindig a nálunk legvalószínűbb és leginkább pusztító eseményre készüljünk fel: ha tengerparton lakunk, akkor például cunamira, ha a szárazföld belsejében, akkor esetleg földrengésre vagy orkán erejű szélre, árvízre. Ha úgy gondoljuk, megtaláltuk a lakhelyünk környékén legjellemzőbb veszélyforrást, akkor érdemes arra készülni és ennek megfelelő felszerelést választani.

Egészen sok érdekes filmet találhatunk magunknak, ha a sci-fi egy különleges alfaját kezdjük el vizsgálni, mégpedig a disztopikus világba repítőket. Mi is a disztópia? A wiki szerint "egy olyan társadalom víziója, mely ellentétes az utópiával, egyfajta negatív jövőkép. A disztopikus társadalmakban gyakran az életkörülmények nyomorúságosak, a szenvedés, a szegénység, az elnyomás, az erőszak, járványok és szennyeződések jellemzik."

Az alábbi filmek jól illusztrálják, hogy hogyan is képzeljünk el egy BAK utáni helyzetet. Természetesen sok a fantáziaelem, a zombik stb., a Városi túlélő szempontjából fontos aspektusokat viszont érdemes lehet megvizsgálni. Tehát nem eredek a "miért tűnt el mindenki" rejtély nyomába, hogy mi okozhatta ezt az apokalipszist, hanem hogy egy átlagember (ill. azok csoportja) hogyan cselekszik különböző szituációkban.

A sorszámozás nem jelent helyezést is, csak egyszerűen felsorolom a filmeket.

1. Az út (2009) - The road, 111 perc

Viggo Mortensen, Charlize Theron, Robert Duvall

Tartalom: Hosszú évekkel ezelőtt Amerikát rejtélyes katasztrófa sújtotta. Megszűnt az energiaellátás, majd éhínség tört ki, azután a túlélők egymásnak estek. Ebben az apokaliptikus világban az erőszak az úr, bandák vették át a hatalmat. Egy apa a fiával együtt útra kel az óceán felé, miközben megpróbálják túlélni mindezt. Minden vagyonuk elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Útjuk során nap mint nap meg kell küzdeniük a betevő falatért, fel kell venniük a harcot a természet erőivel. Egyetlen támaszuk az összetartozás érzése: az emlékek és a szeretet.

Ami hasznos információ lehet a látottak alapján:

 - utazás közben óvatos és gyanakvó legyél, ha másokkal találkozol

 - saját túlélőcsomagod szállítása hosszabb távolságban

 - a szenvedés, koplalás hosszú és lassú folyamat

 - a remény éltetése

Biztos vagyok benne, hogy sokan közületek semmilyen módon nem készültek fel egy esetleges rossz szcenárióra. Nincs ezzel semmi baj, mondhatni ez a normális, hiszen a legtöbbünk dolgozik, fizetést kap érte, aztán a boltban levásárolja azt. Ez így megy napról-napra: reggel megvesszük a friss kiflit, munka után pedig vásárolunk egy kis felvágottat, sört, ezt-azt. Hétvégén esetleg rendezünk egy nagybevásárlást, amikor beszerezzük a mosóport, szappant, hosszabban elálló élelmiszert. Ez tehát az első posztban jelzett idilli állapot, a hétköznapi városi ember rutinja. Gond egy szál sem, hiszen a hipermarket és a sarki közért mindig nyitva van, ha valamit kifelejtettünk volna, akkor csak leugrunk érte. Vagy másnap vesszük meg, ha lustábbak vagyunk.

Azonban a mai nap különleges. Megtörtént a külföldön SHTF-nek nevezett szituáció (shit hits the fan - azaz amikor "szar kerül a ventillátorba"). A boltok, üzletek, pékségek mind zárva, a csapból nem folyik a víz...

Na de tekerjük vissza az idő kerekét, legyen még csak tegnap. Mi az a 10 fontos alapanyag, amit mindenképpen érdemes lenne beszerezni a szupermarketből BAK előtt ("beüt a krach")? Összeírtam néhány ötletet, ami közel sem ad egy teljes listát, de jó kiindulási pont lehet kezdő túlélőknek.

...hogy mi minden változik meg egycsapásra, ha beüt a krach? Elképzelted már, milyen lehet egyik pillanatról a másikra víz, áram, gáz nélkül élni? Amikor egy gazdasági válság repíti csődbe az országodat, ahol élsz vagy egy polgárháború dönti romba az addig idillinek tűnő világképet körülötted? Ha hóvihar, tornádó, árvíz lepne meg álmodban, vajon elég felkészült lennél-e, hogy túléld a helyzetet, akár napokon-heteken keresztül, amíg a segítség megérkezik?

Mit tennél ebben a kellemetlen - és egyben életveszélyes helyzetben? Megrohamoznád a közeli bevásárlóközpontot, hogy élelmet és vizet szerezz be? De mi van, ha rajtad kívül a többmillió másik városlakó is így gondolkodik, s mire odaérsz már csak üres polcok fogadnak? Mit ennél aznap este? Mit innál, ha nem folyna többé a csapból a friss, iható víz? Hogyan jutnál haza a munkahelyedről, ha összeomlana a tömegközlekedési rendszer, ha elfogyna a kutakról a benzin? Mennyi ideig tartana ez?

Ebben a blogban ilyen és hasonló kérdésekre próbálok meg választ találni. Egy-egy téma körüljárása rengeteg új ismeretet adhat, olyan nézőpontokat ismertethet meg, amire addig talán nem is gondoltam. A kommentelési lehetőségnek hála pedig mindannyian megoszthatjuk a tapasztalatainkat, ötleteinket, gondolatainkat, hogy túlélhessünk rizikós helyzeteket akkor, amikor a világ összedőlni készül körülöttünk.

Hasonló témával foglalkozó külföldi bloggal elég sokkal találkoztam, ezek remek forrást fognak szolgáltatni cikkeimhez. Részben ugyanez az oka a blog születésének, mivel magyar nyelven írt cikkeket nemigen találok a témában. A legtöbb helyen a hagyományos, "erdei túlélésről" esik szó, hogy miként cselekedjünk, ha eltévednénk egy-egy túra alkalmával, hogyan gyújtsunk tüzet stb.

Ez a blog viszont inkább azoknak a hozzám hasonló kis- és nagyvárosi embereknek szól elsősorban, akik ritkábban járnak kirándulni, de sokszor még kertjük sincs, hogy "paradicsomot ültetve, disznót tartva" tudjanak önfenntartó életet élni. Nagyon sok ember jár ugyanebben a cipőben és csak egy törpe minoritás az, aki ténylegesen képes lenne akár egész életét külső segítség nélkül leélni. Ugyanakkor én is - és sok más hasonszőrű ember - természetesen szeretném túlélni a helyzetet, ha összedőlne a pénzügyi rendszerünk, polgárháború törne ki, ha tornádó vagy árvíz miatt elérhetetlenné válnának olyan alapvetőnek tűnő dolgok, mint pl. az élelmiszer és víz a boltok polcain.

Igyekszem minden témát alaposan körbejárni, megvizsgálni különböző lehetőségeket és tanácsokkal, ötletekkel szolgálni minden kedves olvasómnak, hogy mindannyian felkészülhessünk "a helyzetre" még idejében. Mikről lesz szó elsősorban?

 - milyen és mekkora mennyiségű élelmiszerre lesz szükségünk, hogy akár hetekig kitartson a készletünk?

 - hogyan oldjuk meg a folyamatos víz utánpótlást, hogyan tisztítsunk és tároljunk vizet?

 - milyen további eszközökre lesz szükségünk?

 - milyen új képességeket kell esetleg megtanulnunk?

 - ill. minden más, az alapvető túléléshez szükséges témát próbálok majd felölelni.

Remélem sokan velem tartotok majd, ötleteiteket és kommentjeiteket pedig szívesen fogadom!

Jó olvasást!

kép innen