Végigfutva a reggeli híreket, sok meglepő dologgal nem találkoztam. Tél van, ilyenkor pedig előfordul, hogy esik a hó. A közhely ellenére mégis érdemes beszélgetni a témáról, hiszen a megszokott természeti jelenségek közül ezzel mindannyian találkozunk errefelé. Ordító hideg, havazás, jeges utak, akadozó áruellátás, közművek leállása mind-mind megszokott dolog, de hajlamosak vagyunk elfeledkezni a veszélyekről és egy legyintéssel elintézni a kérdést. Ne felejtsük el azonban a mondást: "Aki azonban meggondolatlan és lebecsüli az ellenséget, az óhatatlanul az ellenség fogságába kerül. /Szun Ce/". A tél is felfogható egyfajta ellenségként, hiszen harcolunk minden fronton ellene: alaposan felöltözünk és befűtünk a hideg ellen, lapátoljuk a havat, sózzuk és homokkal szórjuk fel a járdát meg persze hóembert építünk a rosszkedv ellen.

Az ember pedig mindig tanul valami újat. A főbérlőm például a legyintése miatt elfelejtette elzárni a kerti csapot a fagy beállta előtt. Tegnapelőtt, munkából hazaérve tehát az fogadott, hogy hatalmas jégpálya van a kocsibeálló környékén, a víz meg spriccel mindenfelé - a jég szétnyomta a csapot, egészen a fővezetékig valahogyan. Végül elzártuk a főcsapot, de többet nem tehettünk: víz nélkül maradtam aznap és tegnap is, míg a szerelő meg nem érkezett. A főbérlőm (egy idős néni) pedig beült a kocsijába este hétkor, majd egy fél óra elteltével beállított 3 darab félliteres palackozott vízzel, mintegy kompenzálni a vízkimaradást. Úgy gondolta, hogy ennyi elég lesz nekem arra, hogy igyak, mosogassak, vécét öblítsek, fürödjek stb. Persze értékeltem a gesztust, nem erről van szó, de azért ettől kicsit többre volt szükségem, amit megoldottam a saját készletemből. Szóval igen, annyira kényelmesre vettem a figurát, hogy a vécétartályt is egyszerűen újratöltöttem a vízből, még arra is futotta (megjegyzem, ő még a második nap is rohangált a boltba hóban, fagyban, mert nem volt elég vize).

Két dolgot emelnék csak ki, amit ezúttal tanultam. Egyrészt mosogatni nem a legjobb dolog, ha szűkében vagyunk a víznek. Ezért ideje lesz beszerezni papírtányért, poharakat és műanyag evőeszközöket. Ha legközelebb kimaradna a víz pár napra, akkor egyszerűbbé teszik az életet, mosogatni ráérek akkor is, ha már helyreállt a szolgáltatás, kár a vizet erre pocsékolni, ha nem muszáj. A második pedig, hogy valamilyen megoldást szeretnék találni a kézmosás problémájára. Kézfertőtlenítő géllel ugyan elérhető némi eredmény, de a dzsuvát azért jobb lemosni vízzel. A baj pedig ott volt, amikor egyedül kellett volna ezt véghezvinni. Családosok előnyben: kézmosáskor az egyik fél locsol, a másik mossa a kezeit. Egyedül viszont nehezebb önteni és mosni is egyszerre, szóval erre még ki kell találni valami kényelmesebb megoldást, talán tudtok ti is ötleteket adni.

És még egy harmadik dolgot is megemlítenék juteszembe, mégpedig a zombiveszélyt. A főbérlőm ugyanis nem prepper és megmosolygott, amikor erről beszélgettünk néha, hiszen "a bolt csak pár perc és ott mindig van minden". Most, hogy egy kicsit belerúgtak a szék lábába, jöttem rá újra, milyen érzés is az, amikor kizökkenti az embert valami a hétköznapokból. Bár engem tulajdonképpen nem érintett az egész mizéria, hiszen fel voltam készülve, de érdekes volt nézni a nénit, ahogy szerencsétlenkedik. Vessetek rám követ, de talán még egy kicsit gunyorosan is mosolyogtam, amikor láttam a sötétben motoszkáló alakot (ja igen, a ház előtt most nincs világítás se, neki pedig nincs elemlámpája) matatni a kocsi körül, ahogy megpróbálja kinyitni a zárat, szakadó hóesésben, kb. tízcentis hóban, erős szélben. Eltartott neki pár percig, aztán az utazás a jeges utakon, majd mindent visszafelé is... csak azért a néhány üveg vízért... Hmmm. A hab a tortán, hogy még ennek ellenére sem vett több vizet, hiszen "majd megy másnap is" inkább. Tényleg nem értem, miért is jobb ez a "szaladunk a szekér után" mentalitás, mintsem felkészülten várni az ilyen helyzeteket. A lényeg, hogy belegondolni is bicskanyitogató érzés, hogy az ilyen emberek miatt egy igazi SHTF szituációban mennyire pokolivá válhat az életünk. Nekem van elég tartalékom, tudom használni a 20 méterre lévő patak vizét is szükség esetén stb., de ő és társai gebasz esetén komoly veszélyforrást jelenthetnek. Ha megtudnák, hogy nekem van vizem, élelmiszerem, ez-az, akkor élesebb helyzetben igen megkeseríthetik az életemet, hiszen elkezdenének "barátkozni" velem, talán rosszabb is. Fontos tehát, hogy saját érdekemben puhítsam őket folyamatosan, beszélgessek velük a lehetséges eseményekről, hogy miért fontos függetlenedni, több lábon állni, avagy prepperkedni.

Te hogyan készültél fel a télre? Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt napokban, mit érdemes másképp csinálni a hidegben? Várom a kommenteket, ötleteket!