HTML

Városi túlélő

Túlélési tippek, ötletek gyűjteménye városlakóknak, ha beütne a krach. Prepping - avagy felkészülten várni szokatlan helyzeteket.

A túlélők

Friss topikok

  • kanári565: Én és a családom testvéreimmel és a szüleimmel feketére készülünk (2018.08.19. 00:09) Túlélő piramis
  • kanári565: És a fagyasztva szárított ételek az jó? (2018.08.19. 00:05) Hétvégi bevásárlólista
  • Protosil: Nem szeretném reklámozni, de mi vákuumozzuk a befőttesüveget is. Ha elteszed az élelmiszert konzer... (2017.07.31. 12:11) Élelmiszer tárolása hosszabb távon
  • FalloutBoy: Én biztos tartanék magamnál EDC-ben valami ilyesmit: realistaprepper.blogspot.hu/2017/07/edc-mikr... (2017.07.03. 09:09) Az EDC-készlet
  • FalloutBoy: Itt meg a leírása az előbb linkelt készletnek: faint kis kompakt EDC elsősegélykészlet, hétköznapi... (2017.07.03. 08:44) A prepper házipatika

Túlélni az argentin államcsődöt - II. rész

2012.09.09. 16:52 Martin Blake

Az argentin államcsődöt túlélő Fernando beszámolójának második része következik a mai cikkben. Az írást ezúttal is eredeti formájában olvashatjátok.

A szürkegazdaság - feketepiac

Amint a SHTF, a feketepiac pillanatokon belül felüti a fejét mindenütt.

Hazámban a „szürke gazdaság” gyakorlatilag mindenhol elfogadottá vált végül is. Eleinte a hangsúly a szakmunka és iparcikkek ételre cserélésére helyeződött. Egyes körzetek, városok kialakították saját csere-piacaikat, és létrehozták saját „értékpapírjaikat” amit pénzként, pénz helyett használtak a cserekereskedelemben. Ez persze nem tartott sokáig. Ezek az „értékpapírok” könnyen másolhatóak voltak akárki házi számítógépén, így hát mindenki visszaállt az „igazi” pénz használatára.

ArgentinaMarket.jpgEzen piacok általában valamiféle üres raktárhelyiségben v. telken kaptak otthont, amely felett az ellenőrzést egyik v. másik gengszter gyakorolja biztonsági szolgálatával. Akárki bérelhet egy standot 50-100 peso-ért (20-30$US) ezeken a piacokon, és árúba bocsáthatja portékáját, tehetségét. Nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy béke honol ezeken a területeken, mivel a biztonsági szolgálatok sehol sem kötik a rendőrség orrára kisebb problémáikat, mint pl. egy lopás, verekedés avagy nők elleni vétségek. Az ilyenfajta zűrök nem tesznek jót az üzletnek, és mint ilyen, elkövetőik hamar megtapasztalják mennyi fájdalmat is képes elviselni az emberi test... vagy kapnak egy ingyen beutalót Szent Péterhez. Néha még egyenruhás rendőrök is fusiznak ilyen helyeken. De mint mindenhol, itt is ügyelned kell magadra. A zsebtolvajok itt sem ritkák és persze meg is támadhatnak, ahogy elhagytad a piacot, ahol természetesen biztonságod már a saját felelősséged.

Ezek a piacok persze nagy fejlődésen mentek keresztül és ma már mindent meg lehet találni bennük. Ma például jártam a helyi piacon, egy volt raktárépület területén, amely egész jól meg van szervezve és tisztán üzemel. Néhány napja viszont problémáik voltak lopott árukból és hamis címkékből kifolyólag. Mit is lehet itt venni? Többnyire élelmiszert és ruhát. Vannak kisebbek és nagyobbak, de a sajt, konzerv, fűszerek, méz, tojás, gyümölcs, zöldség, sör, bor, meg szárított hús majd mindenhol megtalálható, ugyanúgy mint a pékáruk és tésztafélék, általában olcsóbban is mint a szupermarketekben. Friss hal is akad néhol, de az emberek többsége hűtést igénylő élelmiszert inkább a szupermarketekben vásárol.

A ruhanemű is népszerű portékájuk, megtalálsz mindenféle utánzatot, de még lopott eredetit is, ugyanez vonatkozik a cipőkre meg az edzőcipőkre. A gyermekruhák, alsóneműk, zoknik, törölközők is nagyon népszerűek. Játékokat és szerszámokat is kapni, de azok majd mindegyike kínai gyártmány, és silány. Megint mások javítószolgálatot állítottak fel. El lennél képedve, mi mindent meg tudnak buherálni: TV-ket, CD lejátszókat, elektromos szerszámokat, néha még leégett integrált áramköröket is. Adj ezeknek a fickóknak egy csavarhúzót meg egy tábla csokit és megjavítják az atomtengeralattjáródat...

Élelem és ruházati cikkek után a legkelendőbb áruk bizonyosan a CD-k, DVD-k, filmek, zene, PlayStation2 meg Xbox játékok, programok. Pár nappal az Amerikai megjelenésük után miden kapható. Mintha egy emberük elrejtőzött volna Bill Gates asztala alatt. Majd minden megvan itt és ha érdekel, tuti hogy találsz itt mindenféle illegális cuccot is, drogokat, fegyvert meg muníciót. Persze a minőség színvonalon aluli és sok drogfüggő hal meg kotyvasztmányaiktól. A pisztolyok főleg FM High Power-ek, kiselejtezett 1911-esek, Colt.45-ösök, Systema-ák, meg régi Colt Detectiv-ek, melyek utat találtak a rendőrség és a sereg fegyvertáraiból a feketepiacra. Minőségileg nem nagyon jók, de ha van egy kis pénzed, meg leszel lepve mit meg nem kapsz. Minden, amit a sereg meg a kopók valaha is használtak, beleértve SMG-ket, és Browning 50 BMG golyószórókat, és még repeszgránátokra is bukkanhat a kliens, ha van elég pénze no meg egy kis türelme. A puskákra néha várni kell, de a pisztolyok meg a kézigránátok ott helyben kaphatók.

Arany!

Verjen fejbe valaki, mert majdnem megfeledkeztem az aranyról!!!

goldcoin.jpgMindenki keresi! „Aranyat veszek, KP-vel fizetek” hirdetések mindenütt, ideértve a TV-t is. Nem hiszem el, hogy ilyen bolond vagyok. Azért is nem kapcsoltam korábban,mert az aranykereskedelem igazából a törtarany meg a lopott ékszerek - megszorult emberek kisebb értékei- adásvételével van kapcsolatban, nem azokkal az aranyérmékkel, amiről ti beszéltek általában. Persze senki sem adja meg az arany hivatalos árát, szóval VIGYÁZAT mindazoknak, akik minőségi aranyérmékbe fektetnek. Mivel nehéz megállapítani az arany összetételét, a kisebb kereskedések törtaranyként fizetnek érte. Ha helyetekben lennék, érmék mellett és HELYETT vennék egy halom kisebb értékű gyűrűt és ékszert, s mivel ezek amúgy is olcsóbbak, mint a különböző címletű érmék, és ha a SHTF elég mély, nem fogtok veszíteni azáltal, hogy prémium minőségű és minősítésű aranyérméiteket törtarany értékben lesztek kénytelenek elkótyavetyélni. Ha visszamehetnék az időben vennék egy kis zsák aranygyűrűt. Zsebmetszők és kisstílű tolvajok egyenesen a nyakadról szedik le az aranyláncokat és adják tova azokat a kereskedőknek. Ez igen elterjedt vasútállomásokon, a metróban és hasonlóan zsúfolt helyeken.

Egyszóval amondó vagyok, ha egy sekélyebb gazdasági válságot láttok a jövőtökben, az érmékbe való befektetésnek van létjogosultsága. Mivel el fogjátok tudni adni azokat az aranyárusoknak és tán hasonló túlélő-mentalitással rendelkezőeknek, akik ismerik az árú valós értékét, nem fogtok veszíteni az akción. Az én helyzetemben is kitűnő befektetést jelentettek volna, megakadályozták volna, hogy az infláció felőrölje a megtakarított pénzem vásárlóértékét. Még a mai elfuserált helyzetünkben is be tudnék menni a belvárosi bankok akármelyikébe és túl tudnék adni rajtuk valós, piaci árakon. Ugyanez vonatkozik az ezüstre is. De lakóhelyemen, a kisstílű boltocskák csakis törtarany áron adják és veszik a cuccot, függetlenül attól, hogy miféle aranyad van. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy az apró csecsebecsék itt és most ebben a mély és hosszú terjedelmű SHTF szituációban hasznosabbak lennének az érméknél. Bocsássatok meg, hogy eddig erről nem beszéltem, de teljesen elfelejtkeztem róla, míg ma a piacon szemembe ötlöttek az „aranyat vásárlok” hirdetések.

(a tegnapi cikk /"A legfontosabb túlélési technikák"/ utolsó pontja éppen erről szólt - befektetés a jövőbe)

Közjáték – Sötét Ómen – SHTF tanulmányok az egyetemen.

Ezt is elfelejtettem! A fene egye meg. Valami olyasmi, mint ami az arannyal kapcsolatban történt, csak – rosszabb, sokkal rosszabb. Soha nem volt tehetségem a számok, nevek megjegyzéséhez, egyik fülemen be, a másikon ki, de van ami megragad, apró dolgok, amik fel sem tűnnek az embernek, csak jóval később. Emlékszem, gyerekkoromban az Államokban éltünk. Emlékszem az iskolámra, valami Pierce-ről volt elnevezve, nem is tudom hol volt, mert laktunk Bostonban(Mass) is meg New Hampshire-ben is. Emlékszem a legjobb haveromra Freddy-re, meg egy lányra(miért is kell mindenütt ott lennie egy lánynak), Samantha, Sam-re. Vöröhajú volt és magas, volt is egy fényképem, amin együtt játszunk, de már nincs meg. Valahol 3 és 26 éves korom között elvesztettem ezt a fényképet, mely oly becses volt számomra. Emlékszem egy narancs formájú és szagú dörzs- matrica illatára, amit egy óvónéni ragasztott be a kis munkafüzetembe...

De Erről majdnem megfeledkeztem örökre. Ez, EZ, egy fontos pillanat volt, amikor is vagy hatvanunk, mind hallgatók egy lerobbant, iskolának használt épületben, egyszerre jöttünk rá, hogy az, amit mi valaha AZ életnek ismertünk, nos AZ megszűnt létezni.

Hajnali 1:06 van. Épp most jöttem ki a zuhanyból, a feleségem meg a fiam alszanak. Éppen dörzsöltem be a sampont a hajamba, és azt vettem számba, mit is írtam ide a mai üzenetembe, amikor is belém nyílalt annak a pillanatnak az emléke amikor is többed-magammal együtt tudatosult bennünk, hogy ami körülvesz bennünket nem csak a SHTF (amint ezt mind tudtuk), hanem, hogy egy világ megszűnt létezni, az, hogy nem egy tornádó vágtatott át világunkon, hanem egy hosszú, el nem múló jégkorszak vette kezdetét.

Pontosan olyan módon értettük ezt meg, mint ahogy a gyerek megérti a fotoszintézist: Egy tanár hidegen elmagyarázta nekünk, még táblázatai is voltak.

Tegnap 5 órát aludtam, 2-t tennapelőtt. Szombaton semmit. Már hozzászoktam. Egyetemi határidők, éjszakázás a CAD 3D-rajzaira várva, könyörtelen világ ez itt körülöttünk, senkit nem érdekel, mi eszi a lelked, csak teljesíts az elvárásoknak megfelelően, és azok mindig magasak. 4 éve történt, majd egy évvel a 2001 decemberében beütött krízis után. Társadalomtudomány-óra volt és a tanár éppen a különböző társadalmi elrendezkedések piramisait magyarázta. Istenem, most is látom magam előtt. Még a könyveinkben is benne voltak azok az átkozott, kegyetlen piramisok. Az első, a példapiramist két vízszintes vonal szelte 3 részre, az elitet, a középosztályt és a szegény, proletár rétegeket ábrázolva. A tanár elmagyarázta, hogy a piramis középső szelete, a középosztály, mintegy ütközési zónaként nyeli el a gazdagok és a szegények között felgyülemlő társadalmi feszültséget. A második piramis kövér középső szeletet ábrázolt, vékony alsó és felső szelettel, kétirányú nyilakkal ábrázolva, hogy az osztályok közötti mobilitás útja nyitva áll. Ez volt a klasszikus demokratikus kapitalista társadalom sémája. A harmadik fajta csak annyiban különbözött ettől, hogy a piramis kissé laposabb volt, azt jelképezve, hogy az alja és a csúcsa közötti különbség nem olyan nagy. Ez az Európai Nyugati, szocialista-jellegű társadalmakat jelképezte. E három ábra között nem volt nagy az eltérés.

A negyedik piramis a kommunista társadalmakat ábrázolta, ahol is a nyilak a középső és alsó osztályokból a legfelső szintet ostromolták, de ott áthatolhatatlan rétegbe ütköztek. Egy picike elit, alatta kis középpel, és egy hatalmas alsó szint.

Azután lapoztunk egyet és jött az a rohadt ötödik piramis. Ennél a középső szeletből a nyilak az alsó szintbe irányultak.

-Ez mi? - kérdezte valamelyikőnk

A tanár ránk nézett: - „Nos, ez itt mi vagyunk.” - mondotta.

„Ez egy összeomlófélben lévő társadalom, egy, amelyikből hamarosan harmadik világ-béli lesz, ahol a középosztály említésre sem méltó, amelyet hatalmas szegénység és egy parányi, de mesésen gazdag elit jellemez”

„Mik azok a nyilak, melyek középről tartanak lefelé” - kérdezte valaki.

„Az ott az eltűnő-félben lévő középosztály” - mondta a tanár.

Halálos csend támadt, ha valaki leejtett volna egy tűt, meghallottuk volna. Nem hazudok, senki nem sírt, de sokan dörzsölték a szemeiket, feledtek el levegőt venni... mindnyájan tudtuk, hogy valami megváltozott körülöttünk…

„Tudni-illik a középosztály jövedelme már nem elegendő ahhoz, hogy betöltse funkcióját. Az elit egy kis része középosztálybélivé züllik, a középosztály nagy része viszont elszegényedik.”

Nem tudom hányan értették meg abban a pillanatban, hogy szegénység a sorsuk...

argentina6.jpg„ A helyzet az, hogy van itt egy középosztály, mely hirtelen elszegényedik, és ezzel gyakorlatilag egy olyan társadalom jön létre, mely szegényekből áll, középosztály nélkül, ami társadalmi villámhárítóként működhetne. Ez a lesüllyedt középosztály hamar rájön, hogy azokhoz az állásokhoz, amelyeket egyáltalán találnak, túlképzettek, de alternatívájuk nem lévén minden adódó lehetőséget meg kell ragadniok – tehát a kínálat-kereslet elve szerint, a munkanélküliség az égbe szökik, az bérek pedig a béka segge alá. Tanulnak, készülnek egy állás betöltésére, amelyet soha nem fognak megkapni, mert az nem létezik. Ti, srácok, ti építészetet tanultok, pusztán azért, mert per pillanat ezt kívánjátok tenni, vagy ez a hobbitok, vagy mert nincs más dolgotok. Csak 3-4%-otok fog valaha is valami építészettel kapcsolatos dologhoz kezdeni.” - folytatta a tanár.

Csak ültünk ott mindnyájan, próbáltuk megemészteni az imént hallottakat. Pár hónapon belül kiderült, hogy a tanár túlságosan is a fején találta szöget. Még az iskola is ezt tükrözte: a hallgatók vagy 50%-a kimaradt: vagy nem látták további értelmét, hogy olyasmivel vesztegessék az idejüket, aminek semmi köze nem lesz a jövendőbeli fizetéseikhez, vagy elfogyott a pénz a tandíjra, vagy családjaik túlélése érdekében valamiféle munkát kellett vállalniok.

Valaki itt ezen a fórumon azt írta, hogyha ez megtörténik az Államokban, a zavargások sokkal intenzívebbek lesznek, mert a Dél Amerikaiak szívósabbak. Először nem értettem vele egyet, mert úgy gondoltam, hogy az emberek mind alkalmazkodnak majd valahogy, amikor ilyen helyzetbe kerülnek, de most, hogy volt időm tűnődni a dolgon, azt hiszem igaza volt. Nem igazán azért, mert erősebbek, hanem mert ellenállóbbak, jobban hozzá vannak szokva a sorscsapásokhoz. Többségünk nagyszülőktől származik, akik a Spanyol polgárháború elől menekültek ide, mások az Olasz diktátor elől, a szüleink túlélték a piszkos háborúkat a saját diktátoraikkal és gyerekeik is ebből az anyagból gyúrattak. Vajon az USA-béliek is túlélnék mindezt? Persze hogy, de azt hiszem, ma túlontúl sokan vannak ott nálatok, akik nem olyanok mint ti vagytok, akik nem készülnek fel minden eshetőségre, akik nem értik milyen instabil is ez az egész. Ezek lesznek azok, akik a zavargásokat fogják okozni, azok, akik túl lusták, hogy mindenkor ellássák saját szükségleteiket, mielőtt túl késő, meg azok, akik elpuhultak az évek során abban a hitben, hogy a kormány majd megvédi őket, mint tisztességes adófizető állampolgárokat. De a többség azért megmarad. Az ember alkalmazkodik, mint mindig. Jobban mint hinnéd. Azok pedig, akik nem tudják vagy akarják az új realitásokat tudomásul venni el fognak pusztulni, így tisztítván a genetikai állományt és adván át az élőhelyet a fajfenntartás érdekében. Így megy ez már évezredek óta.

Megjegyzés: Bocs, hogy nem jelentkeztem pár napja, egy egyetemi vizsgatézisen futtatom a számítógépet, nagyon nagy kapacitás-igényű 3D grafika, 3 héten belül kész kell hogy legyen egy 4 tagú tanári bizottság elbírálására.

Bűnözés és létbizonytalanság

Annak ellenére, hogy a bűnözés soha nem volt ismeretlen Dél Amerikában, hazám nagyon is kivétel volt ez alól. Mindig is észnél kellett lenni, de az semmi volt ahhoz képest, ami a 2001-es gazdasági válság óta megy. Előtte leengedhetted a gyerekeket a ház elé játszani, vagy megengedhetted, hogy egyedül sétáljanak haza egy-egy házibuli után a szomszédságból, de ez mára már a múlté. Ma már nem látsz lenn gyerekeket. Hadd hangsúlyozzam ezt még egyszer: Egyet sem. SOHA! Néhanap egy kölök bringázik pár métert ide vagy oda, de mindig egy felnőtt felügyelete alatt. Egy magában bringázó srác alól pillanatok alatt el fog tűnni a drót, és nagy válószínűséggel ő sem úszná meg szárazon, úgyhogy egy valamirevaló szülő nem engedi a szeme elől a gyerekét. A kamaszok már nagyobb problémát jelentenek. Nem tarthatsz egy 15-16 évest lakat alatt egész nap annak ellenére, hogy elvileg már elég nagyok lennének ahhoz, hogy vigyázzanak magukra. Amikor meg lemegy a nap a dolgok még rosszabbra is fordulnak.

Ilyenkor a szülők összeállnak, és vagy valamelyikőjük házánál tartanak összejöveteleket, vagy kibérelnek egy klubot, ahonnan azután begyűjtik a csemetéiket idővel. Egykor taxikat és bérkocsikat is használtak ilyen célokra, de sok lányt megerőszakoltak ilyen módon, úgyhogy mára már egy tisztes szülő sem hagyja idegenek gondjaira gyermekét. Mivel évek óta így élünk, mára már a vérünkben van az óvatosság: sokan sajnos a saját kárukon tanultak. Soha nem fogsz egy nyitott ajtót vagy ablakot találni. Szomszédok már soha nem tereferélnek házaik előtt. Egy rosszfiú még meglephetné őket, s mint könnyű célpontot begyűjthetné jogos jutalmát.

A régi közhely, hogy add oda a banditának amit akar és nem lesz bántódásod már rég nem érvényes.

Ezek a fickók vagy be vannak tépve, vagy elszipuzták az eszüket, vagy egyszerűen csak gyűlölnek, mert neked jobb élet jutott mint nekik, vagy születésüktől verték őket, úgyhogy már kifejezetten élvezik, hogy annyi fájdalmat okozhatnak neked, úgy megaláznak, ahogy csak tudnak. Ha valaki bejut a házadba, garantálom, hogy ami csak él és mozog meg lesz erőszakolva, bántalmazni fogják, meg lesz kínozva...

Én, személyesen, miután hosszasan elbeszélgettem a feleségemmel pár éve, elhatároztam, hogy soha, senki, semmi áron nem juthat be otthonunkba. Vannak dolgok, melyek rosszabbak a halálnál.

Ezért azután mindig van nálam fegyver. Drágán fognak fizetni az életemért – kamatostul!!!

A nap leges-legveszélyesebb pillanata kétségtelenül az, amikor akármelyikőnk elhagyja a házat vagy hazatér. Egy masszív, lebiztosított házba nem könnyű betörni, ezért a bűnözők lesben állnak arra a pillanatra várva, amikor is ott állsz a küszöbön kulccsal a kezedben. Ezért figyel különösen az ember minden körülményre, akármire, ami szokatlan és ha valami -akármi - nincs rendben megy még egy kört, nem áll meg az autóval. Soha senki nem nyit ajtót, ha ismeretlen van a közelben.

Ha ismeretlen kopog vagy csönget, mindig egy második emeleti ablakból veszi fel az ember a kapcsolatot vele.

A bűnözők gyakran villany ill. gázszerelőknek öltözve próbálnak bejutni házadba azzal az ürüggyel, hogy meg kell javítaniuk valamit. Soha! Akármit, ami javításra szorul, meg lehet javítani kinn a járdán, ami pedig a házadban van azt az ellátók amúgy sem fogják számodra megjavítani. Mindenesetre jobb, ha az ember udvariatlan, mint ha halott lenne.

Az új autóvezetési elvek, szokások megérdemelnek egy külön fejezetet. Mostanra legyen elég annyi , hogy ajtó, ablak zárva, fegyver a kezed ügyében, valamint a KRESZ mint olyan, megszűnik létezni. Ha hazád valaha is olyan helyzetbe kerül, mint az enyém, emlékezni fogsz arra, amit most mondok. Soha ne állj meg a pirosnál, vagy a stoptáblánál, ha nincs forgalom, különösen sötétben.

Eleinte a zsaruk próbálták megbüntetni az embert, ha véletlenül elkapták amint átmegy a piroson (más szóval megpróbálták levenni), de pár hónap elteltével rájöttek, hogy a sofőrök inkább a büntetést kockáztatják meg mint az életüket, ezért ma már villogó sárgára állítják a közlekedési lámpákat este 8-9 után. Ez persze irtó veszélyes. Az éjszakai balesetek mind gyakoriak, mind brutálisak, mivel az autók teljes sebességgel kapják oldalba egymást.

MissinLink-nek volt pár jó, általános érdeklődésre számot tartható kérdése, úgyhogy mivel úgyis a biztonság problematikájánál járunk, itt következnek:

Kérdés: „A otthont-megszállók milyen taktikával közelítik meg a házakat falun illetve városban? Autókat, vagy furgonokat preferálnak?”

argentina7_1.jpgNéha megállnak melletted, ha falun, a házadtól távol dolgozol, de többnyire megpróbálnak meglepni valamivel. A bűnözők nem ostobák, néha napokat töltenek farmod, lakóhelyed és különösképpen SZOKÁSAID kikémlelésével. Például, észreveszik, hogy esténként bezárod a kapudat, mint az szokás, és elbújnak a közelben. Ez elég gyakori. A kutyáknál jobb riasztórendszert keresve sem találnál, és ők is tisztában vannak ezzel. Megmérgezik őket és álmodban próbálnak meglepni az éjszaka közepén. Sokakat ismerek, akiknek megmérgezték kutyáikat. Ha úgy érzik, hogy szigorúak a biztonsági rendszabályaid, megvárnak, amíg ki\be mégy a főkapun, ahol is ki kell szállnod a járművedből és ott próbálnak lecsapni rád. Azt mondom hát, hogy a leggyakoribb alkalom az, amikor is elhagyod avagy visszatérsz otthonodba.

Kérdés: „A támadások jellemző időpontja? Nappal, éjjel, reggel, este?”

Reggel 7, 9, délután 1, 7 mind megesik. Nincs „biztonságos” napszak. Az éjszaka viszont fokozottan veszélyes. A nappali támadások talán felületesebbek, gyorsabbak, talán csak elszedik amid van, pízt, ékszert, éjjel viszont alaposabban kiforgatnak, soká maradnak, de sablon az nincs. Ha egy tanácsot adhatnék csak: akkor hegyezd füled, s minden porcikádat, amikor is ki\be lépsz az ajtón. Ha lehetséges, legyen fegyver a kezed ügyében, amikor is ezt teszed. Ha hatodik érzéked azt mondja, hogy valami nincs rendjén, ne kockáztass, menj még egy kört a ház körül, és figyelj. Ha még mindig nem tiszta a levegő hívd a zsarukat(ha azok reagálnak az ilyesmire egyáltalán), szerezz segítséget. Ha többed-magaddal közelítitek meg a házad, általában el fognak távozni. Egy alkalommal egy pár gyanús fickót láttam az ajtómnál lébecolni, úgyhogy megkerültem a blokkot. Amikor visszatértem, még mindig ott voltak, úgyhogy elkezdtem villogni, meg dudálni rájuk. Erre elhúztak. Persze volt fegyverem az autóban, anélkül nem ezt tettem volna. Azt se felejtsd el, hogy az autó maga is egy nehéz, erőteljes gépezet. Ismerek egy tagot, aki felszerelte a pick-up-ját azoknak a nehéz, vastag króm lökhárítóknak az egyikével abból a célból, hogy következmények nélkül üthesse el azokat, akik úgy akarják őt megállítani, hogy eléje ugranak...

Ha nekem teherautóm lenne, ugyanezt tenném. De, mint ahogy nem is szokásom, nem járatnám a számat róla. Ha valaki kérdené, azt mondanám azért kell, mert faszán néz ki vagy valami. Még manapság is elém ugrik itt-ott egy fazon hátha megállok(ki tudja, tán még mindig van aki megáll és így ki lehet rabolni). Megcélzom őket, és padlógázt adok. Eddig még midig elugrottak előlem. Eleinte az embernek torkában a szíve, manapság már olyan rutin, mint a sebességváltás. Szomorú ha engem kérdezel.

Az első részt itt olvashatjátok, a harmadik, befejező rész nemsokára következik. Szó lesz benne felszerelésről és közlekedésről, addig is várom a kommenteket a témával kapcsolatban.

9 komment

Címkék: argentína arany államcsőd szürkegazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://varositulelo.blog.hu/api/trackback/id/tr334764672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2012.09.09. 19:53:50

Mind a blogod, mind ez a bejegyzés meglehetősen igényes, okos és hiánypótló. Köszönöm. Néha örülök a KETREC-nek, mert most ez miatt találtam ide.

Szívesen elolvasnám a teljes anyagot, ha valóban fordították magyarra, mind a 35 oldalt. Be tudod linkelni?

Martin Blake · http://varositulelo.blog.hu 2012.09.09. 22:31:17

@Tom Bobb: Az első rész végén megtalálod a forrást (tc néven).
varositulelo.blog.hu/2012/09/02/tulelni_az_argentin_allamcsodot

Örülök, hogy tetszik a blog, remélem még visszanézel később is! :)

Almandin 2012.09.10. 02:08:39

Ez az idézett rész Fernando elemzéséből sajnos már Magyarországon is megvalósult:
"A helyzet az, hogy van itt egy középosztály, mely hirtelen elszegényedik, és ezzel gyakorlatilag egy olyan társadalom jön létre, mely szegényekből áll, középosztály nélkül, ami társadalmi villámhárítóként működhetne. Ez a lesüllyedt középosztály hamar rájön, hogy azokhoz az állásokhoz, amelyeket egyáltalán találnak, túlképzettek, de alternatívájuk nem lévén minden adódó lehetőséget meg kell ragadniok – tehát a kínálat-kereslet elve szerint, a munkanélküliség az égbe szökik, az bérek pedig a béka segge alá. Tanulnak, készülnek egy állás betöltésére, amelyet soha nem fognak megkapni, mert az nem létezik. Ti, srácok, ti építészetet tanultok, pusztán azért, mert per pillanat ezt kívánjátok tenni, vagy ez a hobbitok, vagy mert nincs más dolgotok. Csak 3-4%-otok fog valaha is valami építészettel kapcsolatos dologhoz kezdeni.” - folytatta a tanár."

molnibalage 2012.09.10. 08:47:13

Ezt már nem egy helyen posztolták. A témában jártasabbak ízekre szedték azt, hogy hol és miért írt butaságot a szerző...

Martin Blake · http://varositulelo.blog.hu 2012.09.10. 09:34:34

@molnibalage: Ha élménybeszámolóról van szó, akkor nem tudom miért lenne jártasabb az a témában, aki nem volt ott és akkor. Honnan tudhatná, mi történt? :)

Egyébként voltak benne hajmeresztő részek, melyekre én is csak azt mondom, hogy hűha, biztos így volt-e? ... De egy másik kontinensről, más éghajlatról, szokásokról, emberekről beszélünk, szóval ki tudja mennyi az alapja.

Ezen felül ez csak 1 ember beszámolója, aki teljesen másként élhette meg az eseményt, mint akár csak a szomszédja, vagy egy másik település lakója. Ha valaki kiritizálja esetleg valamelyik részletet, akkor szerintem tegye konstruktívan, hogy magyar (vagy más) viszonyok között az a bizonyos dolog hogyan lenne kivédhető, megelőzhető stb., az mindannyiunk hasznára válhat. Nem hiszem, hogy érdekes lehet bárki számára, hogy mit tett rosszul az illető, inkább a miért az érdekes, hogy hogyan lehetne azt jobban megcsinálni.

/nem kifejezetten neked szól a komment, hanem mindazoknak, aki csak hümmögnek, hogy semmisejó, mert hülyeség az egész :D
Azzal nem vagyunk előrébb./

molnibalage 2012.09.10. 11:30:40

Évekkel ezelőtt volt. A lemilblogon talán valaki belinkelte egyik bejegyzéshez és ott volt valami diskurzus, de ebben sem vagyok biztos. N+1 blogon és helyen leközölték már, azok kommentjeiben is voltak megjegyzések. A raktározási szokásokat meg a "függetlenedéssel" kapcsolatban voltak kifogások. Amennyire emlékszem a másik fele a járművekre vonatkozott.

Martin Blake · http://varositulelo.blog.hu 2012.09.10. 12:56:28

@molnibalage: Akkor ez az N+2. blog, ami leközölte a cikket. ;)
Remélem nem baj. Sokan itt olvasták először, nem látom mi ebben a probléma.

Almandin 2012.09.10. 13:59:30

@molnibalage: Nyilván ő sem egy mindentudó, de a tapasztalatai révén elég hiteles, amit ír, és (sajnos) mindenkinek hasznára válhat, ha elolvas ilyesmit, és elgondolkozik rajta.